Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Szemle - S. Pallós Piroska: Leghőbb vágyam Fiuméba kerülni... Magyar iskolák Fiúméban
■0 Szemle <^s> Acta Papensia xm (2013) 4. szám leges jogállása miatt dualista szerkezetű volt: a szakterület legfőbb felügyeletét a magyar kultuszminiszter, helyi felügyeletét a városi iskolák esetén a városi képviselőtestület (az iskolai tanács segítségével), az állami iskolák esetén pedig a fiumei kormányzóság (megbízott szakelőadó vagy kinevezett tanfelügyelő igénybevételével) látta el. Az illetékes tanügyi hatóság, illetve a magyar minisztérium a tanügy állásáról a tanintézetek évenkénti tanügyi jelentéseiből szerzett tudomást. A fejlett gyáriparral, kereskedelemmel, modern infrastruktúrával — vasúttal, villamos- és telefonhálózattal, vízvezetékkel, csatornahálózattal, közintézmények, egyesületek sokaságával, stb. — rendelkező városban a nők tömeges munkába állása tette szükségessé óvodák alapítását. A városi polgárság összefogásával 1841-ben alapított óvodát idővel újabbak és újabbak követték. Az első világháború előtt a város 8, az állam 4, az egyházak és alapítványok 3 óvodát tartottak fenn. A magyar kormányzat az óvodáknak kiemelt fontosságot tulajdonított a magyar nyelv és kultúra terjesztésében, a magyar állameszme népszerűsítésében. Az olasz nyelvű közegben azonban áttörést sem ezen a szinten, sem az elemi és gimnáziumi oktatásban nem tudtak elérni. A magyar nacionalizmus erősödésével párhuzamosan erősödött az olasz szeparatizmus és a horvát nacionalizmus, melyek egyre inkább szembe kerültek a magyar érdekekkel. Az első világháború előestéjén a város 44 különböző tanintézetén belül is erősödtek a nyelvi-etnikai alapú politikai feszültségek. A város első főiskolája a bel- és külkereskedőket magyar tannyelven képző Kiviteli Akadémia (1912-1919) volt, amely érettségizett tanulók felvételével és szakképzésével a kereskedelmi elit újratermelését szolgálta. A város sajátos arculatához hozzátartozott a magán tengerésziskolát felváltó Magyar Királyi Tengerészeti Akadémia (1894-1919), amely tengerésztiszteket, s a szintén magyar tannyelvű hajógépipari szakiskola (1913-1919), amely hajógépészeket készített fel jövendő pályájukra. A korszak érdekes színfoltja, hogy zugiskolák is működtek a városban. Ezek egyikét, a Ratzenberger Mátyás vasúti pályaőr által az 1900-as évek elején fenntartott izraelita elemi iskolát a hivatalos vizsgálati iratok alapján be is mutatja a szerző. Az átmenetileg a városban tartózkodó, főként magyar anyanyelvű kivándorlók oktatásáról szintén gondoskodni kellett. 1905-ben a kivándorlótelepen lakókat néhány napos oktatással készítették fel az amerikai életre, a várható veszélyforrásokra. A felnőttoktatásnak ez a formája nem intézményesedett, inkább kísérleti jellegű kezdeményezésnek nevezhető. A korszak iskolaügyéről szóló főfejezet erősen intézménycentrikus-, nagyobbik hányada a tanintézetekről szól. Az adott terjedelmi keretek között megismerjük az óvodákat, az elemi iskolákat, felsőbb elemiket, a polgári iskolákat, a szaktanfolyamokat és szakiskolákat, a főgimnáziumot, a kereskedelmi és a tengerészeti akadémiát, a felsőkereskedelmi iskolát, a Kiviteli Akadémiát. [ 691 ]
