Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Szemle - S. Pallós Piroska: Leghőbb vágyam Fiuméba kerülni... Magyar iskolák Fiúméban
Szemle 0Acta Papensia xiii (2013) 4. szám S. PALLÓS Piroska: Leghőbb vágyam Fiúméba kerülni... Magyar iskolák Fiúméban. Dávid Kiadó, Kaposvár, 2012. 346 p. Az elmúlt évben hiánypótló kötet jelent meg Simonná Pallós Piroska tollából a fiumei (rije- kai) magyar iskolák kiegyezés kori történetéről. A kötet jelentőségét az adja, hogy a magyar történetírás a XX. században kevés figyelmet szentelt az adriai kikötőváros históriájának, különösen oktatás-történetének. Míg az első világháború előtt a város közjogi helyzetére, Magyarországhoz fűződő kapcsolatára összpontosult a figyelem, addig a későbbi évtizedekben a politika- és gazdaságtörténet határozta meg a kutatók érdeklődését. Az iskolakultúrával csak újabban kezdtek el foglalkozni a magyarországi kutatók. A szocialista társadalmi-politikai rendszer összeomlását követően fellendült kutatásnak köszönhetően monografikus feldolgozások is születtek. Horváth József a Fiumei Tengerészeti Akadémia történetét (1999) dolgozta fel, Fried Ilona kötetei (2001, 2004) pedig a Fiume épített örökségére és szellemi hagyatékára, az emlékezetben élő történelmi múltra hívták fel a figyelmet. Más a helyzet a külföldi történeti irodalommal: horvát és olasz történészek a XIX-XX. században számos tanulmányt, kötetet adtak közre a város múltjáról. Mindkét nyelven több szintézis és sok részterületet feltáró tanulmány készült. Erről tanúskodik Salvatore Samani olasz történész 1969-ben megjelent és a szerző által is említett bibliográfiája (Bibliográfia Storica di Fiume), amely 962 művet tartalmazott. Azóta jelentős mértékben nőtt a várostörténeti irodalom, amely új kérdéseket (nyelvhasználat, urbanizáció, helyi identitás, nők történelme, stb.) is fölvetett és jórészt megválaszolt. A pályája elején történész-muzeológusként, majd 1987-től főiskolai, később egyetemi oktatóként munkálkodó szerző több tanulmányt szentelt a kiegyezés kori Somogy vármegye nemzetiségi viszonyainak, nemzetiségi közoktatás-politikájának, de foglalkozott nyelvpolitikával (az eszperanto- mozgalommal), emellett több felsőoktatási jegyzetet és — másokkal együtt — egy egyháztörténeti szöveggyűjteményt is összeállított. Az elmúlt évtizedben Fiume provizórium kori (1870-1918 közötti) oktatásügyével foglalkozott; e tárgykörből 2004-ben szerzett PhD-fokozatot (Magyar iskolaügy a fiumei kormányzóságban 1870-1918). Azóta több fiumei vonatkozású tanulmányát olvashattuk. Az Iskolakultúra c. folyóiratban jelent meg pl. a fiumei tenge[687 ]
