Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Szemle - Kurucz György: Keszthely grófja, Festetics György
^ Szemle ^ Acta Papensia XIII (2013) 4. SZÁM míg a IV. fejezet (Anyagi lehetőségek és szerepvállalás) Festetics pénzügyigazdasági helyzetét, gazdálkodását, újításait mutatja be. Az V. fejezet (Iskola és jövőkép: a Georgikon) a mezőgazdasági szakoktatást, annak személyi- tárgyi feltételeit, a meghatározó tanáregyéniségeket és a diáktársadalmat tárja elénk, a VI. fejezet („Polgári virtusok” és a keszthelyi grófi az életrajz záró fejezete, amely a háborús éveket, a főúri életmódot tárgyalja. A következő három fejezet a törzsanyag kiegészítése: a VII. fejezetben (Függelék) 11 magyar és német nyelvű válogatott levéltári és sajtóbeli forrást olvashatunk, a VIII. fejezetben ( Melléklet) a Georgikon 1806-1815 közötti gazdálkodását megvilágító 12 statisztikai táblázatot tanulmányozhatunk. A IX. fejezetben (Források és feldolgozások) rövidítésjegyzéket, levéltári-kézirattári forrásjegyzéket, egykorú nyomtatott és kiadott források jegyzékét, a felhasznált szak- irodalmat, az illusztrációk lelőhely-jegyzékét és a kötetre vonatkozó személynévmutatót találjuk. Az 1125 lábjegyzetbeli hivatkozás, a korra vonatkozó kiadott források 345 tételből álló többnyelvű bibliográfiája, a 323 bibliográfiai tételből álló hazai és nemzetközi szakirodalom, a 177 illusztráció; a gondosan elkészített, 3 hasábos mutató önmagában is jelzi a vállalkozás nagyságát. A felhasznált levéltári és kézirattári forrásokat számos magyarországi közgyűjteményből, továbbá a bécsi hadilevéltárból és a göttingeni egyetemi könyvtárból és akadémiai levéltárból sikerült összegyűjteni. A szerző a korabeli mezőgazdasági szakirodalmat külföldi ösztöndíjasként az angliai Readingi Egyetem gyűjteményében és németországi tanulmányútjain (Göttingen, Wolfenbüttel) is tanulmányozta. Nagyra értékeljük, hogy a keszthelyi könyvtár köteteit egyenként kézbe vette és tanulmányozta, mielőtt hivatkozott rájuk. Rendhagyó megoldásnak tűnik, hogy egy elismert történész egy másik, idősebb pályatársat kért fel Előszó írására, hiszen a monográfiának önmagáért kell jót állnia, s ezt meg is teszi. Az Előszó ebben az esetben inkább a recenzió funkcióját tölti be, kimutatva, hogy Festetics György a felvilágosodás, míg unokaöccse, Széchenyi István (1791-1860) a liberalizmus korának nagy alakja; Kurucz monográfiája „fontos hozzájárulás a jelzett historiográfiai vita eldöntéséhez: értékes forrásfeltáráson alapuló munkája azt bizonyítja, hogy a két korszak, a 18. század végének és a 19. század középső harmadának világa nem választható külön: a 18. század végén már megindul, érlelődik, formálódik a társadalmi reform gondolata, amely ugyan a 19. század derekán fog kiteljesedni, de felismerhetően ugyanarról az egységes, egyívű, belülről, az ország szükségeiből fakadó folyamatról van szó. ” (9.) Nem érdektelen megjegyezni, hogy a monográfia érdemi részében a szerző mindössze négy alkalommal hivatkozott Széchenyire. Jóval többet foglalkozik bécsi szabadkőműves barátjával, majd sógorával, Széchényi Ferenccel (1754-1820), akinek „párhuzamos életrajza” szinte kínálkozna az összehasonlításra. [ 682 ]
