Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Szemle - Kurucz György: Keszthely grófja, Festetics György
Acta Papensia xiii (2013) 4. szám A bevezetőből kitűnik, hogy Keszthelyen két egészalakos szobor őrzi Festetics György emlékét: a régebbi a kastély bejárata előtt áll, az újabb a főtéren, a gimnázium előtti pádon ül, mellette hely is jut a várost felkereső (és nyilván közös fényképet készíteni kívánó) turistának. Mondhatnánk, hogy a szerző nyilvánvaló szándéka a szobrok életre keltése: a keszthelyi főúr életének és alkotásainak bemutatása, a korábbi értelmezések felülvizsgálata és egy önálló értelmezés készítése. Kurucz György elsősorban Sülé Sándor 1967-ben megjelent Georgikon-könyvét tekinti viszonyítási pontnak, ahhoz képest „több szempontból is újszerű megvilágításban kíván foglalkozni Festetics György személyével, a magyarországi agrárszakoktatást meghatározó tevékenységével. ” (16) A Sülé szerint nem „különösebben tehetséges” fiatalember szellemi indíttatásának bemutatását éppúgy európai kitekintéssel kívánja bemutatni, mint alkotásait. Munkáját megkönnyíti a magánkönyvtár és családi levéltár gazdasági és személyes jellegű iratainak (így a családi levelezésnek) a fennmaradása, megnehezíti viszont a személyes források (napló, írói munkák) hiánya. A historiográfiai áttekintés — címével ellentétben — nem a festeticsi életmű egészére, hanem a főúr legfontosabb, megváltozott formában ma is létező alkotására, a mezőgazdasági felsőfokú tanintézetre (Georgikon, 1797) összpontosít, annak irodalmát, történeti forrásait, sőt szépirodalmi vonatkozásait is részletesen bemutatja. Alapállásából következően a családdal, illetve Festetics György- gyel foglalkozó műveket, tanulmányokat is abból a szempontból vizsgálja, hogy azok a Georgikonnal foglalkoznak-e vagy sem. így olyan érzésünk támad, mintha ezt a részt egy korábbi művéből emelte volna át. Szerencsére az egyes fejezeteknél az adott témára vonatkozó hazai és külföldi szakirodalmat is mindig közli, így ellensúlyozza a historiográfiai áttekintés egyoldalúságát. A szerző mintegy feltételezi, hogy olvasói ismerik Festetics életrajzát, ezért azzal a bevezető részben külön nem foglalkozik. Munkamódszeréből adódóan fokozatosan, fejezetről fejezetre ismerjük meg Festetics életének és munkásságának egy-egy lényeges mozzanatát. Csak a kötet érdemi fejezeteinek elolvasása után válik világossá előttünk munkásságának egésze és jelentősége. Nem támadna hiányérzetünk, ha a kötet végén lenne egy rövid életrajzi időrendi áttekintés, amelyből az olvasó az olvasás bármely szakaszában gyorsan tájékozódhatna az életút egyes állomásairól. A családtagok pontos születési-halálozási adatait viszont akkor is számon kérnénk, különösen a főhős gyermekeinél. Egy vázlatos leszármazási tábla szintén a hiánylistán szerepel. A tematikus fejezetekből kitűnik, hogy a horvát eredetű Festetics család a XVIII. században emelkedett a jómódú köznemes családok közé, melyek közül a grófi rang elnyerésével hamarosan a főrendi családok közé küzdötte fel magát. Az emelkedő pálya három generációt fogott át: a családot Festetics Kristóf (1696-1768) helytartósági tanácsos, somogyi helyettes alispán tette nagybirtokossá és hitbizomány-tulajdonossá; fia, Festetics Pál (1722-1782) [683]
