Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Forrásközlés - Pongrácz József: Emlékeim
<^1 Forrásközlés Acta Papensia xiii (2013) 4. szám gazban szüreteltek. Ezért az etei bornak azon a vidéken rossz híre volt. Engem mint diákot sokszor csipkedtek vele a barátaim és a tanáraim is: „Szaladj, gyerek, mert etei bort kapsz!”Egyik kedves tanárom exegézis órán mondta el, hogy a történet szerint a varjak szüret táján keresztülrepültek az etei szőlőkön, és berekedtek, olyan savanyú volt az újbor. A kethelyi kutya pedig szürethez közel betévedt az etei szőlőkbe, beleharapott az egyik fürtbe, de oly savanyú volt, hogy kiköpte, és csak akkor állt meg a visszafelé futásban, amikor a kethelyi hegybe ért, ott mert megfordulni, és onnét ugatta meg az etei savanyú szőlőt. De rájöttek az etei gazdák is, hogy ez így nem jól lesz. Jó borszőlőket ültettek, korszerűen megtrágyázták és megmunkálták, és az én fiatal éveimben a piacon a móri borral egyenlő áron tudták eladni a kereskedőknek. Télire is sok delaware szőlőt eltesznek a gyerekek, betegek és ünnepi családi alkalmak részére. Ennek kemény a héja, és tavaszig is eltartható.27 Édesapámnak ügyes keze volt,28 maga csinálta a gereblyét, egyszerűbb gazdasági29 eszközöket. Még ma is megvan30 az a cipőfényesítő kefe, amelyet nekem csinált, mikor felhozott Pápára tanulni. Mint elsőszülöttet kissé elkényeztettek. Egyszer-másszor nem jelentem meg pontosan otthon ebédre, hanem kint az utcán hasonló korú társaimmal játszottam. Édesapám megsokallta a szófogadatlanságot. Azt mondta: „Fiam, ha még egyszer elmaradsz, vizes kötéllel verlek el!” Meg is tette. Még most is előttem van, amint óvatosan bementem a konyhába, a család már ebédnél ült: megláttam a pitliben51 vízbe mártott kötelet, mellyel meg is kaptam rövidesen a magamét. De áldom most is azt az atyai szigort, mert többet nem kellett velem szemben gyakorolni a büntetést.32 Akaratosságomnak két jellegzetes példájára emlékszem még. Azt mondták szüleim, hogy olyan rossz szokásom volt, hogy csak akkor voltam hajlandó elaludni, ha édesapám lefeküdt a szobában a földre, és melléje fektetett. Egyszer Cseke33 öregpapa betegségében, mikor a doktort elhozták kocsival Kisbérről, előzetesen megígérték, hogy engem is elvisz a kocsi, mikor visszaviszik. És a kocsi elindult nálam nélkül; éktelen ordításba törtem ki, s elszaladtam a kocsi után egészen Kisbérig. Ott a község szélén, ahol kétfelé ágazik az út, megálltam, és vártam, mert tudtam, hogy édesapámnak a két út valamelyikén arrafelé kell jönnie. Úgy is történt: egyszer csak jött édesapám a kocsival; persze mindjárt meglátott, és felvett a kocsira, adott a cseresznyéből, amit nekem vett a piacon. Ekkor nem kaptam ki. Talán elégnek 21 Csak a gépelvényben! 28 A kéziratban: Édesapám értett a gabonafélék termeléséhez, ügyes keze volt. 29 A kéziratban: mezőgazdasági. 30 A kéziratban: még nemrégiben is megvolt. 31 kis műanyag edény 32 Csak a gépelvényben! 33 Csak a gépelvényben! [522]
