Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Forrásközlés - Pongrácz József: Emlékeim
Forrásközlés í^> Acta Papensia xiii (2013) 4. szám találta a fáradságot,'J4 amellyel az 5 kilométeres utat a 4 és fél éves gyerek megtette. Emlékszem, hogy felhő volt az égen. Attól féltem, hogy megázom, de a felhő mindig előttem ment, és száraz bőrrel kerültem haza. Édesapám minden hasznos dologra megtanított, pl. a gyümölcsfák oltására is, sajnos ezt elfelejtettem, és amikor kertet szereztünk Isten jóvoltából, drága jó feleségem végezte az ilyen teendőket, aki később végighallgatott egy gyümölcs<fa>ápolási tanfolyamot is. Állataink is voltak. Aprójószág; lovak, tehenek; ökrök, disznók. Mikor az anyadisznót a pásztor előre hazabocsátotta estefelé a malacaival, nagy élvezet volt kiállni a házunk elé az utcára, és szaladgálni, hogy betereljük a malacokat; az meg külön gyönyörűség35 volt, ha a tapasztalatlan állatok továbbszaladtak a főszegre, ahova elszaladtam én is, hogy hazahajtsam őket a házunkhoz. A tyúkokat, kacsákat, libákat megismertem, hogy melyek a mieink, mindeniknek megvolt a jele, a két lábuk belső része be volt hasítva. A malacokat is azonnal megismertem, azoknak mindkét fülük be volt vágva, de a szarvasmarhákkal és a lovakkal, csikókkal meggyűlt a bajom, azoknál nem volt ilyen ismertetőjegy. Egy vasárnap, ebéd után a család gyönyörködött az udvarra kibocsátott kisborjú ugrándozásaiban, én is ott álltam a konyha előtt. Egyszer csak a borjú nekem szaladt, és feltaszított. Ez annyira hatott rám, hogy hetedik gimnázista koromig mindig féltem az ökrös szekérre felülni. A lovakkal is megjártam. Egyszer édesapám kivitt a faluvégre azzal a megtisztelő megbízássalf' hogy legeltessem a lovainkat. Nem is történt semmi baj. Mikor hazafelé mentünk, felültetett az egyik lóra, és én nagy peckesen lovagoltam rajta. Amikor barátaim észrevették, irigységből31 nekiestek dobálni a lovat, amely megbokrosodott,,fi elkezdett rugódozni, és engem a földre dobott a gyerekek nagy mulatságáraf’ Csak Isten különös kegyelmének köszönhetem, hogy nem történt bajom34 35 36 37 * 39 40 41 42 Cseke öregpapa halálára azért is emlékszem, mert a temetéskor, hogy ne legyek útban, átvittek egy másik Csekéékhez, ahol azzal hallgattattak el a sírással, hogy bodzalekváros kalácsot nyomtak a kezembe. Sem ezelőtt, sem4' azóta nem ettem ilyet. A mi házunknál mákos, diós, vagy aszott szőlős kalácsot sütöttek a pusztán (valón f2 kívül. 34 A kéziratban: találta édesapám a fáradságot. 35 A kéziratban: élvezet. 36 Csak a gépclvényben! 37 Csak a gépclvényben! ^ A kéziratban: megijedt. 39 A kéziratban: örömére, felette olvashatatlan szó. 40 A kéziratban: köszönhettem, hogy bajom nem történt. 41 Csak a gépclvényben! 42 Csak a gépclvényben! [ 523 ]
