Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Forrásközlés - Pongrácz József: Emlékeim
<0 Forrásközlés Acta Papensia xiii (2013) 4. szám Az udvar hátsó részén volt a gyümölcsöskert, telve finom búzás (búzaéréskor érő), árpás, zabos, fontos körtével23 (Debrecenben, Török vőméknél24 jöttem rá, hogy ez az utóbbi faj azonos a mai császárkörtével). A harmadik kert a pajta mögött volt, a szérű végében, itt krumplit, babot termeltek. Volt kis méhes is benne, kevés virággal. E mögött a kert mögött hátul akácos volt, amelynek virága jó legelő volt a méhek számára, a fáját pedig szerszámoknak használták fel a gazdaságban.25 Általában belterjes gazdálkodást folytattak. Édesapám értett a gabonafélék termeléséhez.26 A határban gyermekkoromban a következő szőlőink voltak: a telkünknek közvetlenül a végén volt a méhes szőlő, a temető mellett. Akkor még megvolt benne a nagyobb méhes, nagy sárgabarack fa, több kisebb őszibarackfa, nagy árpakörtefa, több apró besztercei szilvafa, de ebből ritkán volt jó termés, volt egy szegfűkörtefa is, melynek finom ízű gyümölcsét az apróság nagyon kedvelte. A méhek számára a szőlőben zsálya, rózsa a temető kerítésben, mely tiszta akácfából állott, az akácvirág és a temetői sírok virágai kínálkoztak mézelő területül. Innét a temetőn keresztül jutottunk el 5-10 perc alatt a pincés szőlőkhöz, ahol cseréppel fedett és alápincézett épületben, külön fűthető tűzhellyel is ellátott szobában beszélték meg a rokonok és ismerősök a személyi és közügyeket falatozás és poharazgatás közben. A szőlőt akkor ültették be szőlővel; volt a szőlő közt nagyszerű, fekete ropogós cseresznye, mely még 50 év múlva is küldte finom gyümölcsét a hazai tájról korán Pápára szakadt tanárnak. Volt benne pár pogácsa almafa is, a Kisbér felé eső részben, édes törökmeggye, a dűlőútnál pedig diófák és hajagos meggyfa. Ettől újabb 5 percre volt az alsó szőlő, amelyben szintén volt kisebbszerű, zsúppal fedett pince, ezt az épületet bérbe adták valamelyik megbízható ismerősnek, rendesen annak, aki aratni szokott a családnak. A legrégibb szőlőink voltak az apáti és a vasdinnyei pusztai. Az apáti hegy valamikor a pannonhalmi apátságé volt, ebben a két hegyben ritka családnak volt szőlője. Amikor az eteiek kezdték megvásárolni a csépi (ma komáromcsépi) nemes birtokosok földjeit, az így szerzett Misley tagon családunknak is volt két szőlője, ezt mindeniket saját maguk telepítették. Itt termett a legjobb ízű őszibarack. A páskom egy részét is szőlővel telepítették be, de itt nem élt soká a szőlő. Azt hallottam szüleimtől, hogy az etei bor kezdetben nem valami nemes bor volt, mert nem adták meg neki a szükségeseket, faját, munkát, trágyát. Megtörtént - édesapám szerint hogy derékig érő 23 A kéziratban: búzás körtével, „juntos" körtével. 24 Török István teológiai tanár volt Pongrácz legidősebb lányának, Etelkának a férje. Török István 1904. december i-jén Tiszaeszláron született, apja Török Vince lelkész volt. A gimnáziumot Karcagon, a teológiát Debrecenben végezte, tanult Berlinben, Münsterben, Marburgban is. 1929-től a pápai református gimnázium vallástanára, 1931-1941 között a pápai Teológiai Akadémia tanára volt. 1941-1968-ig Debrecenben tanított, a Tisza István Tudományegyetem Hittudományi Karának etikai tanszékén. 1968. január í-től nyugdíjazták. Dogmatika (1985) és Ethika (1988) című munkái Hollandiában jelentek meg. 1996. április 11- én hunyt el Debrecenben, a pápai alsóvárosi temetőben temették el. 25 Csak a gépelvényben! 26 A kéziratban: gabonafélék, szőlő- és gyümölcsfélék termesztéséhez. [ 521 ]
