Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Műhely - Vladár Gábor: Az örök tanítvány. Dr. Pongrácz József emlékezete
^ Műhely Acta Papensia XIII (2013) 4. SZÁM fiatal teológushallgató nem csak angolul tanult, hanem benne az angolszász ébredési mozgalom egyik jeles magyarországi képviselőjét is tisztelhette. Id. Czeglédy Sándor (1883-1944) pedig nemcsak Robertson prófétai jellegű igehirdetéseinek szakavatott tolmácsolója, hanem a magyar Kálvin-fordító társaság motorja is a XX. század elején. Vele kapcsolatosan ezt írja, amikor emlékiratában a skóciai ösztöndíjas évek skót és a magyarországi egyházi helyzetét egybeveti: „Nálunk, Magyarországon ekkor már sokat foglalkoztunk Kálvinnal. Pápán Czeglédy Sándor már megkezdte Kálvin kisebb műveinek fordítását és nyomtatásban kiadását. Kálvin születésének közeledő 400. évfordulójára már előre mozgásba hozta a magyar református egyházat.” A lelki ébredésnek e Magyarországon is feltörő forrásvizeiből a teológushallgató Pong- rácz József bőségesen merített. Amikor tehát emlékiratában ezt írja: „Jézus Krisztus engem is megragadott”, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy nem csak saját személyiségének titkáról vall, hanem arról a belső teológiai magról is, amelyből szerteágazó tevékenysége kibomlik és táplálkozik. Egyéniségét Jézus Krisztus nemesítette és tette naggyá. 2. A református kollégiumok évszázados hagyományának megfelelően 1906-ban a tehetséges fiatalember kétéves nyugati tanulmányútra indult a Skót Szabadegyház ösztöndíjával. Ekkor már jól beszélt angolul, németül és franciául. A görög nyelvet a kitűnő Sarudy Györgytől sajátította el (nyolcadikos gimnazistaként önállóan végigolvasta Platón Phaidon-ját!), a latin nyelv titkaiba a főiskolai könyvtárat is felügyelő Borsos István vezette be. A skóciai tartózkodás több vonatkozásban is meghatározó jelentőségűvé válik életében. Mindenekelőtt segíti életfeladatának felismerésében és megerősítésében. Biztos nyelvismeretre tesz szert. Megismerkedik egy világbirodalom tudományos és kulturális intézményrendszerével. Edinburgh-ban olyan tanáregyéniségekkel találkozik, akik a leendő tanár gondolkodását, tudományszemléletét, tanítási stílusát pozitív módon alakítják. Ilyen tanár- egyéniség számára Marcus Dods (1834-1909) újszövetséges professzor, akinek a személyében életre szóló tanármintára lelt. De a szorosabb értelemben vett teológiai tanulmányok mellett megismerkedik a skót egyházzal, az ifjúsági mozgalmakkal is, részt vesz a keresztyén diákmozgalom (Christian Endeavour) konferenciáján. Bejárva Európa legfontosabb tudományos és kulturális központjait látóköre hatalmasan kitágul, veleszületett kapcsolatteremtő készsége révén életre szóló ismeretségeket, barátságokat köt. Ökumenikus élettapasztalata későbbi életútja során nagy segítséget jelentett nemcsak egyházá[ 502 ]
