Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)

2013 / 4. szám - Műhely - Vladár Gábor: Az örök tanítvány. Dr. Pongrácz József emlékezete

Műhely Acta Papensia XIII (2013) 4. SZÁM nak, hanem nemzetének is. Ámulatba ejtő és egyúttal hihetetlenül tanulságos, amint emlékiratában felsorolja azt a szokatlanul nagyszámú tudományos, társadalmi és politikai tekintélyt, akikkel útjai során találkozott, és beszélge­tett a II. világháború kitöréséig. Legtöbbjükkel, különösen szaktudományának prominens tagjaival, könyvtári munkatársakkal szinte egész élete végéig tartó levelezésben állt. Ez a levelezés még feltárásra vár. 3. Nem véletlen, hogy a hazatérő fiatal tudós — rövid püspöki titkári hiva- talnokoskodás után — hamarosan katedrát kap a Pápai Református Teológiai Akadémián. 1910. szeptember í-től helyettes tanár, 1913-tól pedig az újonnan létesített újszövetségi tanszék első professzora lesz. Habilitációs dolgozatában az efezusi levél bevezetéstani kérdéseit taglalja (1911),4 tanári székfoglaló érte­kezését Jézus kijelentése Istenről” címmel tartja 1913 szeptemberében. Szék­foglaló előadásában már teljes fegyverzetben áll előttünk a fiatal tudós, és szinte az első mondataiban, ha tapogatózva is, de megfogalmazza későbbi tudományos programját: „A XIX. század legnagyobb vívmánya a keresztyén- ség szempontjából az volt, hogy Jézus személyét újra előtérbe állította... Jézus most úgy áll előttünk, mint hús és vér, mint korának és nemzetének gyerme­ke, aki azonban mégis azzal az igénnyel lép fel a modern ember szemében is, hogy ő Parancsoló és Uralkodó”.5 Nyilvánvaló, hogy ez a teológia szintetikus jellegű, mert az akkor divatos teológiai áramlatok rengetegéből kíván egyfajta kiinduló alapot teremteni magának. Vallástörténeti alapozású, vannak benne idealisztikus elemek, de már meghaladta a XIX. század kizárólagosan idea­lisztikus, antropológiai kiindulású élmény-teológizálását. A teremtő Istenről beszél, aki eljön ítéletre, de még nem hangsúlyozza a megváltás tényét. Kö­zéppontba állítja Jézus személyének történeti vonásait, Isten országát, kiemeli Jézus csodáinak jelentőségét, hangsúlyozza a személyes keresztyénséget, de még várja, hogy Isten küldjön valakit, aki „vezérként megy sok lélek előtt”!' Az efezusi levél tematikája egész életében végigkíséri.' 1914-ben egy rövid kommentárban értelmezi a levelet, 1931-ben „Pál apostol Efézusban” címmel 4 PONGRÁCZ József: Az efezusi levél. Bevezetéstani tanulmány theologiai magántanári vizsgálatra. Pápa, 1911. 5 PONGRÁCZ József: Jézus kijelentése Istenről. Székfoglaló előadás. Pápa, 1914. 1. 6 Uo. 5. 7 Utolsó előadását Pál apostol efezusi fogságáról tartotta azon a tanulmányi konferencián, amelyet a magyar Ökumenikus Bizottság rendezett Budapesten 1951. december 14-16. között Pál apostol Európába érkezésének 1900 éves évfordulója alkalmából. Vö. Református Egyház IV. (1952) 1. sz. 9. (Tudtommal az előadás nyomtatásban nem jelent meg). [ 503 ]

Next

/
Thumbnails
Contents