Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Műhely - Vladár Gábor: Az örök tanítvány. Dr. Pongrácz József emlékezete
Műhely Acta Papensia XIII (2013) 4. SZÁM nak, hanem nemzetének is. Ámulatba ejtő és egyúttal hihetetlenül tanulságos, amint emlékiratában felsorolja azt a szokatlanul nagyszámú tudományos, társadalmi és politikai tekintélyt, akikkel útjai során találkozott, és beszélgetett a II. világháború kitöréséig. Legtöbbjükkel, különösen szaktudományának prominens tagjaival, könyvtári munkatársakkal szinte egész élete végéig tartó levelezésben állt. Ez a levelezés még feltárásra vár. 3. Nem véletlen, hogy a hazatérő fiatal tudós — rövid püspöki titkári hiva- talnokoskodás után — hamarosan katedrát kap a Pápai Református Teológiai Akadémián. 1910. szeptember í-től helyettes tanár, 1913-tól pedig az újonnan létesített újszövetségi tanszék első professzora lesz. Habilitációs dolgozatában az efezusi levél bevezetéstani kérdéseit taglalja (1911),4 tanári székfoglaló értekezését Jézus kijelentése Istenről” címmel tartja 1913 szeptemberében. Székfoglaló előadásában már teljes fegyverzetben áll előttünk a fiatal tudós, és szinte az első mondataiban, ha tapogatózva is, de megfogalmazza későbbi tudományos programját: „A XIX. század legnagyobb vívmánya a keresztyén- ség szempontjából az volt, hogy Jézus személyét újra előtérbe állította... Jézus most úgy áll előttünk, mint hús és vér, mint korának és nemzetének gyermeke, aki azonban mégis azzal az igénnyel lép fel a modern ember szemében is, hogy ő Parancsoló és Uralkodó”.5 Nyilvánvaló, hogy ez a teológia szintetikus jellegű, mert az akkor divatos teológiai áramlatok rengetegéből kíván egyfajta kiinduló alapot teremteni magának. Vallástörténeti alapozású, vannak benne idealisztikus elemek, de már meghaladta a XIX. század kizárólagosan idealisztikus, antropológiai kiindulású élmény-teológizálását. A teremtő Istenről beszél, aki eljön ítéletre, de még nem hangsúlyozza a megváltás tényét. Középpontba állítja Jézus személyének történeti vonásait, Isten országát, kiemeli Jézus csodáinak jelentőségét, hangsúlyozza a személyes keresztyénséget, de még várja, hogy Isten küldjön valakit, aki „vezérként megy sok lélek előtt”!' Az efezusi levél tematikája egész életében végigkíséri.' 1914-ben egy rövid kommentárban értelmezi a levelet, 1931-ben „Pál apostol Efézusban” címmel 4 PONGRÁCZ József: Az efezusi levél. Bevezetéstani tanulmány theologiai magántanári vizsgálatra. Pápa, 1911. 5 PONGRÁCZ József: Jézus kijelentése Istenről. Székfoglaló előadás. Pápa, 1914. 1. 6 Uo. 5. 7 Utolsó előadását Pál apostol efezusi fogságáról tartotta azon a tanulmányi konferencián, amelyet a magyar Ökumenikus Bizottság rendezett Budapesten 1951. december 14-16. között Pál apostol Európába érkezésének 1900 éves évfordulója alkalmából. Vö. Református Egyház IV. (1952) 1. sz. 9. (Tudtommal az előadás nyomtatásban nem jelent meg). [ 503 ]
