Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Műhely - Vladár Gábor: Az örök tanítvány. Dr. Pongrácz József emlékezete
<^j| Műhely Acta Papensia XIII (2013) 4. SZÁM működése nem volt olyan sikeres, mint teológusi gondolkodása. Aki az életművet ismeri, az tudja, hogy milyen meghatározó és alapvető jelentőségű volt Schweitzer gondolkodásában, teológiai munkásságában az újszövetségi iratok tanulmányozása, illetve az eközben felfedezett vezérelv: „A legmagasabb értelemben vett igazság az, ami a Jézus lelkületéből származik”.'' Ez volt az a belső teológiai mag, amelyből végül is kisarjadt és kinőtt Schweitzer minden szociális, társadalompolitikai és diakóniai tevékenysége. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha Pongrácz József személyiségét és sokrétű tevékenységét is ebben az összefüggésben értelmezzük. A tehetséges fiatalember azzal a szándékkal iratkozik be a Pápai Református Teológiai Akadémiára, hogy azt elvégezve Budapestre megy, és ott tanári oklevelet szerez magának. Itt azonban történik vele valami, amiről hetven- egynéhány évesen ezt írja emlékiratában: „Ekkor értek el hazánkba a keresztyén diákmozgalom hullámai. Forgács Gyula révén én is kapcsolatba jutottam e mozgalommal és Jézus Krisztus engem is megragadott, áldassék érte az O Szent Neve.” Érdemes e mondatot a maga teológiatörténeti összefüggésében látnunk. A XIX. század Magyarországon a liberális teológia széles körű elterjedésének, a hitvallási iratainktól (Heidelbergi Káté, II. Helvét Hitvallás), sőt, a keresztyén krisztológia alapvető tanításaitól való eltávolodás időszaka volt. Szinte kizárólagosan csak a debreceni kollégium ragaszkodott a hitvallásos teológiához, de azzal a veszéllyel, hogy elveszíti kapcsolatát a kiegyezés után nagy tempóban átalakuló társadalmi és egyházi élettel. Ettől mentette meg Debrecent (és nyomában Pápát is) a puritán-pietista hagyományokban gyökerező kálvinista reneszánsz (id. Révész Imre Kálvin életrajza!), valamint a francia és angol elmélyülő hitélethez (Robertson igehirdetései!) szervesen kapcsolódó, de a Magyarországon is működő skót misszióhoz ugyanúgy köthető belső megújulás. A Szilassy Aladár és Szabó Aladár budapesti lelkipásztorok nevéhez fűződő belmissziói mozgalom kisugárzó ereje sokfelé megmutatkozott. Ennek a lelki ébredésnek az évszázad végén, a XX. század elején Csizmadia Lajos, vagy id. Czeglédy Sándor személyében már Pápán is voltak jeles képviselői. Ezért tud Pongrácz József olyan meleg hangon írni emlékiratában tanáráról, az egykori edinburgh-i ösztöndíjas Csizmadia Lajosról (1858-1928), akitől a [ 501 ] ' Idézet a Geschichte der Lchen-jcsu-Forschung 6. kiadásának előszavából (1930): „Wahrheit im höchsten Sinne ist, was im Geiste Jesu ist."
