Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 4. szám - Műhely - Vladár Gábor: Az örök tanítvány. Dr. Pongrácz József emlékezete
Műhely ^ Acta Papensia xiii (2013) 4. szám Emlékezésünket nehezíti az is, hogy Pongrácz József mint nagy munkabírású szakember, rendkívül széles skálájú tudományos és tudományszervező tevékenységet fejtett ki. Számtalan helyi és országos egyházi-társadalmi szervezet munkájában vállalt fontos szerepet, miközben egy európai léptékű, fontos tudományos társulat megbecsült tagja is volt. Egyik fő szervezője a pápai Kollégium négyszáz éves jubileumi ünnepségeinek. Máig ható jelentőségű a Főiskolai Könyvtár igazgatójaként végzett szolgálata. Mindez azonban nem fedheti el azt a tényt, hogy ő elsősorban a Pápai Református Teológiai Akadémia újszövetségi tanszékének megválasztott professzora volt 1913-1947 között, aki nemcsak szaktárgyának egyes témáit dolgozta ki magas színvonalon, hanem nagyhatású nevelőként számtalan tanítványi szívbe írta be örökre a nevét. E történeti tény kiemelésével nem annyira a korábbi megemlékezésekből szinte rendre kimaradó újszövetséges tudósi pályának kívánok most nagyobb hangsúlyt adni, hanem az újszövetségi exegéta Pongrácz és sokirányú tevékenysége közötti összefüggésre szeretnék inkább rámutatni. 1. Az újszövetségi tudományszak feladata elsősorban az Újszövetség kanonikus iratainak tudományos módszerekkel történő exegézise. Az újszövetségi exegézis ezért módszertani cserekapcsolatban, illetve rokonságban van minden olyan diszciplínával, amely szövegek értelmezésével foglalkozik: a klasszika-filológiával, az epigráfiával, ókortörténettel, vallástörténettel és vallástudománnyal, irodalomtudománnyal, lingvisztikával és tudománytörténettel. Ez az eleve interdiszciplinaritásra ítélt, és természetesen erre törekvő tudományszak szinte meghatározza művelőjének gondolkodásmódját. Ennek ellenére mindez még nem magyarázná Pongrácz József személyiségét és sokrétű tevékenységét. Az összefüggés mélyebb természetű. Hadd említsek egy ugyan távolabbi, és mindenképpen tágasabb összefüggésben gondolkodó és munkálkodó tudóspályát, amely némileg szemléltetheti ezt az összefüggést. Albert Schweitzer (1875-1965) tudományos munkássága elsősorban az Újszövetség kutatására összpontosult, de mint sokoldalú kutatót még ma is megemlítik etikai, ökológiai, pedagógiai összefüggésekben. Csodálatra méltó személyiségét szinte az egész világon megbecsülik. Megjegyzendő azonban, hogy sem filozófia munkássága, sem zenetudományi tevékenysége, sem orvosi nem csak az értelmezés, a rekonstrukciós munka során, hanem már a történeti tények biztosításakor, vagyis forráskritikai munkája közben is egyéni szempontok vezérlik. Vö. Hans-Georg GADAMER: Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata c. művében „A megértés történetiségének hermeneutikai elvvé emelése” c. szakaszt. Bp. 1984. i92kk. (Ford. Bonyhai Gábor) [ 500 ]