Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Forrásközlés - Szalayné Gubricza Emese: Egy somogyi "lámpás" az ezredfordulón (Szalóky Dániel csokonyai néptanító 1919-ben készült önéletírása)
^ Forrásközlés Acta Papensia xiii (2013) 3. SZÁM jobb képzettséget adj és szerezz fiaidnak! Ezeknek a boldogsága és boldogulása legbiztosabb alapja lesz a te boldogságodnak és boldogulásodnak is. A Géza öcséd és többi szívfeleid iránt eddig tanúsított szeretetedet ezután se vond meg édesanyád, még életben levő testvéreid s rokonaid iránt! Áldjon meg az Isten Benneteket! Géza fiunk<az> 1889. évben született. Nyájas, kedves, jó modorú, szép fiú volt. Nehezen tanult, nehezen végezte Szigetvárott és Siklóson a négy polgárit, s mikor aztán Felsőlövőn a tanítóképezde I. osztályában is 4-5 tantárgyból megbukott, kórtéré vasúti szolgálatba adtam. A felvételi vizsgát Zágrábban jó sikerrel letette, s Kossuth Ferenc akkori kereskedelmi és közlekedési miniszter úr gyakornoknak azonnal elhelyeztette Újdombóvárra. Itt volt majd egy évig, de nem szerette az irodai lekötöttséggel járó szolgálatot sem. Kívánságára a pénzügyőri szolgálatba helyeztettem a kaposvári ismerős pénzügyigazgató úr által. Ilyen minőségben szolgált körülbelül fél-fél évig Kaposvárott, Tabon és Lengyeltótiban. Az itteni szolgálata közben vált be katonának három évre. Ez a körülmény nagyon lehangolta, kedvét vette, annál inkább, mert még Új- dombóváron megismerkedett egy lánnyal, akit (mert igen szerette) feleségül akart elvenni. Valószínű, hogy ennél fogva a leány is elkedvetlenítő leveleket írt hozzá. Nem bírt magán uralkodni, elvesztette hitét boldog jövendőjében, s katonai szolgálatra bevonulása előtti napon (1910. szeptember 30-án) Lengyeltótiban szolgálati lőfegyverével vetett véget ifjú életének. Halálhíre fájdalmasan megdöbbentő hatással volt reánk. Temetésén nemcsak a köznép, de az intelligentia'25 mindkét nembeli tagjai is oly nagy számban vettek részt, s iránta oly mértékben nyilvánult meg a közrészvét, hogy Lengyeltótiban valóban közkedvességben lehetett része, míg köztük élt. Némi vigasztalás volt ez ránk nézve, de annál inkább fájlaltuk elvesztését, mert ebből láttuk, hogy ő még idővel — az őtet kedvelő, sőt becsülő pártfogók segítségével — tisztes s jó életsorsba juthatott volna. A lengyeltóti felső temetőben nyugszik, s sírjához értékes sírkövet helyeztettünk vasrácsos kerítéssel ellátva. Vigasztalást nekünk némileg az a gondolat ád, hogy mint hátrahagyott levelében írta, minket nem okol s nem is okolhat, a hamarosan kitört világháborúban pedig úgyis eleshetett vagy megnyomorodhatott volna, annál inkább, mert mint pénzügyőr is túl bátor, sőt vakmerő volt szolgálatai közben. Nyugodjék békével! Szelíd, nyájas arcát és kedves emlékét szívünk mélyében hordozzuk. 125 125 intelligentia (latin): (itt:) az értelmiség. [ 451 ]
