Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Forrásközlés - Szalayné Gubricza Emese: Egy somogyi "lámpás" az ezredfordulón (Szalóky Dániel csokonyai néptanító 1919-ben készült önéletírása)
^ Forrásközlés Acta Papensia xiii (2013) 3. SZÁM Utoljára záradékul magamról is megírok még egyet-mást. Nehéz dolog volna ez, ha családom számára nem írnám, mert mások könnyen dicsekvő hiúságnak minősítenék egyben-másban mutatkozó előmenetelem, előléptetésem leírását. Családom igazolásnak tekinti az irántuk tartozó kötelességemnek részben való elhanyagolásáért ama „kitüntetések” felsorolását is, amelyek (családom és gazdálkodásom kárára) oly sok időmet lefoglalták, s lelki-testi erőmet követelő munkásságot igényeltek. Vezérelveim voltak az életben ezen axiómaszerű kijelentések: „Imádkozzál, dolgozzál: megsegít az Isten.” — „Minden ember annyit ér, amennyit használ.” — „A tanító, mint ilyen, nem annyit ér, amennyit ő maga tud, hanem amennyit tanítványai tudnak.” — „Fő dolog: nem csüggedni.” Ezek szolgáltak buzdításomra, de vigasztalásomra is. Szüleimtől örökölt vallásos érzületemből kifolyólag iskolámban nagy gondot fordítottam a hitoktatásra, énektanításra, bibliaolvastatásra. Az ádventi napok kora reggelén, nagy ünnepeket megelőző hetekben legtöbb időt fordítottam ezen fontos dolgok gyakorlására. Felekezeti elfogultság azonban nem csökkentette a más felekezetűek iránti tiszteletemet. Erre befolyással lehetett azon körülmény, hogy az 5-6 száz lélekből álló Nemesszalókon négy hitfelekezetű gyülekezet volt: református, evangélikus, római katolikus, izraelita, s ezek szertartásain temetések, eskettetések, ünnepélyek alkalmával kölcsönösen részt vettünk, s így egymást jobban-jobban megismertük és becsültük. Keresztszüleim között egy házaspár római katolikus vallású is volt, akiket deákkoromban is sokszor meg-meglátogattam. Utazásaim alkalmával amely községben időztem ünnepnapokon, az azon községbeli hitfelekezetek templomaiba el-elmentem. Voltam Kassán izraelita, Budapesten anabaptista istentiszteleten is. Hazajövetelemkor aztán tapasztalataimról (az izraeliták össz- hangzatos szép énekléséről, a baptisták istentiszteletbeli ájtatosságukról, stb.) számot adtam tanítványaim előtt. Hazafias ünnepélyeinken is kifejezetten hangsúlyozni szoktam a többnyelvű s több hitfelekezetű lakossággal bíró hazánkban a felekezeti zárkózottság s a fajgyűlölet elkerülését. Talán ennek köszönhetem, hogy utóbb (éppen izraelita vallású lakostársam buzdítására) folyamodtam a lovag Wechselmann-féle alapítvány126 évi 200 koronás segé126 Lovag Wechselmann Ignác műépítész 1828-ban született Nikolajban (Porosz-Szilézia). Berlinben és Bécsben tanult, 1856-ban Budapesten telepedett le. Híresebb munkái a vámpalota, a várkerti építkezés és az egyetemi könyvtár megtervezése. 1903. februárban hunyt el Budapesten. Végrendeletében 1 400 000 koronát hagyott egy vak gyermekeket nevelő intézetre, olyan [ 452 ]
