Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Forrásközlés - Szalayné Gubricza Emese: Egy somogyi "lámpás" az ezredfordulón (Szalóky Dániel csokonyai néptanító 1919-ben készült önéletírása)
^ Forrásközlés í^> Acta Papensia xiii (2013) 3. SZÁM zött, a könyvét egyiktől elkértem egy kis betekintésre. Láttam, hogy kótás énekes könyv az, s mikor forgatás közben olyan lapokra találtam, amelyek már kopottabbak voltak, s így gondolhattam, hogy az ott kinyomatott éneküket gyakrabban szokták elénekelni, azt mondtam nekik, hogy én azt elénekelem, hallgassák meg, s ha nem jól mondom, igazítsanak ki. Hát alig éneklek el egy sort, az egész asszonysereg buzgó lelkesedéssel énekli azt velem, és váltig erősítik, hogy én jobban tudom, mint ők. Keresnek aztán több-több éneket, s arra kérnek nagy áhítattal, hogy azokat is énekeljem el. Elénekeltük, s a csúfolódó útitársak is hűséges hallgatóink voltak. Mikor az asszonyoknak le kellett szálla- niok, csókolták kezeimet, s könyörögtek, hogy visszajövet szálljak ki Csorvá- son, és látogassam meg őket. Egyszer meg édesanyámat akartam meglátogatni özvegységre jutása utáni nyár idején. Előre meg is írtam neki, hogy mely napon és hány órára érkezem meg Nemesszalókra. Az útirány Csokonyából Keszthely-Hévíz felé vezetett, ahol feleségem fürdőzött szegény sánta Gyula fiunkkal. Ezeket akartam hát meglátogatni előbb. Azon napon, amelynek esti 9 órájára Szalókra menni ígérkeztem, még délelőtt 10 órakor is Hévízen voltam. Vártam, hogy hátha jönnek fürdővendégek Sümeg felől, s velük majd én alkalmilag jó messze elmehetek hazafelé. Hiába volt a várakozás, végre is délelőtt 11 óra felé gyalog elindultam. Tudtam, hogy most már nagyon gyorsan kell gyalogolnom (talán lehetetlen is), hogy az ígért terminusra hazaérhessek. Ez az aggodalom késztetett engem arra, hogy mikor a keszthely-szántói országúton egy úri ember hintón utazva engem utolért, megkértem, hogy vitessen el egy darabig. Az úri ember a kocsit megállította, s engedelméből én a kocsis mellé kuporodtam. Útjártunkban bemutattam magamat, s elkezdtem vele somogyi hírekről, tanügyi újdonságokról beszélgetni. Csakhamar észrevette, hogy a gyaloglás alatt kimelegedtem, s a hűvös szél ellen kabátgallérom felhajtásával védekezem. Maga mellé hívott le, s így beszélgettünk egyről-másról egész Sümeg- rendekig. (Elvitetett tehát mintegy 20 km-nyire.) Beszélgetés közben megemlítette, hogy ő volt ám már Csokonyában, s az ottani uradalomban annyira megfelelő tenyészkancát vehetett, hogy legközelebb ismét el fog menni ilyen lóvásárra. Azonnal megígértem aki, hogy a lóárverés határidejéről és feltételeiről annak idejében értesíteni fogom. így érkeztünk meg Sümegrendekre, ahol egy kastélyban az ő özvegy édesanyja lakott. Szívesen hívott engem is a kastélyba, de megköszöntem, s édesanyámra [ 435 ]
