Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Forrásközlés - Szalayné Gubricza Emese: Egy somogyi "lámpás" az ezredfordulón (Szalóky Dániel csokonyai néptanító 1919-ben készült önéletírása)
^ Forrásközlés l^> Acta Papensia xiii (2013) 3. SZÁM való tekintetből nem fogadtam el. Amint a hintóról leszálltam, borravalót akartam adni a kocsisnak, aki — mint a beszélgetés folyamán megtudtam — Balaton- szentgyörgytől Sümegrendekig megfogadott fiakkerese volt az úri embernek. Nem engedte meg az úri ember a fizetést. „Majd adok én — úgy mond — a kocsisnak borravalót is. Tanító úr engem élvezetesen elszórakoztatott.” Újra megköszöntem a szívességét, ő pedig a cselédség szívélyes köszöntései között a kastélyba hajtatott. Bemutatkozáskor nem értettem meg jól, hogy ki az én jóltevőm, a cselédektől kérdeztem meg azt. így tudtam meg, hogy az Tarányi (Osterhuber) Ferenc, Deák Ferenc sógora, Zalaszentlászló földesura s országgyűlési képviselő.108 Nem felejtkeztem el természetesen arról, hogy a következő tavasszal tudassam vele (a kinyomatott program mellékelésével), hogy a tenyészkancák vásárlása központosítva lesz Kaposvárott, s a csokonyai uradalom is oda szállíttatja eladásra kerülő tenyészkancáit. Erre kaptam én tőle egy igen szép levelet, melyet máig is a legkedvesebb emléktárgyaim között őrizek. „Fogadja — úgy mond — szíves köszönetemet a megemlékezésért és tudósításért. Igen sajnálom, hogy ezúttal nem mehetek le Somogyba. Arra kérem, hogyha még szülőföldjére utazik, kedves anyámat okvetlenül meglátogassa, mert én Önt különös érdeklődéssel ajánlottam az ő figyelmébe. Édesanyám Önt tárt karokkal fogja fogadni.” A csekély s részben vakmerő kezdetnek íme ilyen sokat érő következményei lettek. Megemlítem utoljára, hogy én aznap este 9 órára csakugyan megérkeztem Nemesszalókra. Nagy jelentőségű utazás és utaztatás volt az 1896. évi országos kiállításra való elmenetelünk is Budapestre. Jó egy hónappal előbb hírlapokban és külön nyomtatványok szétküldésével hívtam fel Alsó-Somogy közönségét arra, hogy külön vonaton utazzunk fel Budapestre az országos kiállítás megtekintésére és tanulmányozására. Jelentkeztek, és csatlakoztak is hozzánk mintegy 500-an. Időközben meg gyakoroltam 30-35 tagból álló dalárdámat hazafias énekek és alkalmas népdalok lehető precizitással való eléneklésére, Németh József vison- tai segédlelkész109 pedig műkedvelő társulatát gyakorolta be a „Falu rossza” 108 Tarányi Osterhuber József Deák Ferenc sógora, Klára testvérének férje volt. Deák Ferenc gyakori vendég volt Pusztaszentlászlón (Zalaszentlászló) található birtokán. 109 Németh József lelkész Kistamásin (Somogy vm.) született. 1895-től helyettes lelkészi szolgálatot végzett Kálmáncsán, Darányban, Somogyhatvanban. 1898-tól segédlelkész, majd 1899-1903 között rendes lelkész volt Inkán, 1903-1904 között Nemesdéden. 1904-től a hedrehelyi gyülekezetben szolgált. Második felesége a kassai származású Varga Mária volt. [ 436 ]
