Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Forrásközlés - Szalayné Gubricza Emese: Egy somogyi "lámpás" az ezredfordulón (Szalóky Dániel csokonyai néptanító 1919-ben készült önéletírása)
<^1 Forrásközlés Acta Papensia xiii (2013) 3. szám Az utazások és utaztatások ismertetésére külön lapokat kell szentelnem. Már gyermekkoromban szerettem utazgatni. Édesapám testvérhúgához (Zsófi nénihez) Gergelyibe, édesanyám nővéréhez (Juli nénihez) Mihályházá- ra kisgyermekeik megszületése után rendesen elmentem édesanyámmal együtt. A Gergelyiben tett látogatást követő napon (csábítva a jó ellátástól) egymagám is elmentem a gyerekágyas Zsófi nénihez. De bizony ekkor csak pirított kenyeret kaptam, amiért aztán testvéreim sokáig csúfoltak. Mihályhá- zára elmenetelünk előtt ugyancsak jó szófogadó voltam ám. Édesanyám hívására nem azt mondtam, mint máskor, hogy „mi a?”, hanem azt, hogy „tessék!” Édesanyám már az úton kioktatott, hogy ne mohókodjam ám az evésben. De bizony nehéz volt ezt megállni mindaddig, mígnem édesanyám az asztal alatti lábnyomogatással nem jelezte neheztelését. Ezek az esetek bizonyítják, hogy gyermekkoromban nagyon sovány koszton élődhettem. Diákkoromban édesapám testvérével (a Károly bácsival) gyalog elmentem Balatonhenyére. Édesapámmal máskor, gabonavitelkor kocsin elmentem Sopronba, majd Kőszegre. Ez utóbbi helyre utazásunk alkalmával a kocsi tetején elhelyezett ünnepi fekete kabátom Sárvár és Vép között lecsúszott, elveszett. Midőn ennek keresésére mértföldnyi távolságokra futva visszamentem, any- nyira elfáradtam, kiéheztem és kimerültem, hogy egy-egy dobásnyira való visszautazásra ájuldozva kellett le-ledűlnöm az árok partokra, a nagy éhség meg arra kényszerített, hogy kanászbojtártól kértem el penészes maradék kenyerét. A kabát sohasem került elő, pedig útjártamban a plébános urakat is még megkértem a templomi kihirdetésekre. Édesapám nem győzött várni Vépen, elindult Kőszeg felé, de lassan hajtott, vissza-visszanézett, s így szerencsére hamarosan utolértem. Pápára és vissza (rs km) legtöbbször gyalog mentem. Ünnepekre még Győr, Komárom, Esztergom és Bars megyékbe is gyalog elmentem mendi- kánsnak. Egy ilyen alkalommal egyszer Győrben egy korcsmapadon háltam meg, s vesztemre itt a padsorokban lévő bundát fejem alá tettem, s ettől megszámlálhatatlan mennyiségben leptek meg a bolhák és tetvek. A Győr és Ács közötti egyik folyó vizében végeztem el a vadászást és mosakodást. ban tartott egyházkerületi közgyűlésen szentelték lelkésszé. Abban az évben választották meg a csokonyai gyülekezet lelkészévé, állomáshelyét 1893-ban foglalta el. 1908-ig volt erdőcsokonyai lelkész. Felesége Szentes Julianna, majd Csengeri Etelka volt. 1908. november 16-án hunyt el. DREL I. 1. u. Erdőcsokonya. 1, 10. DREKK O. 394t. 254. KÁLMÁN 1905. 43, 109. 119, 126, 131, 137, 142,147, 153, 158, 163, 169, 175, 181, 187, 194, 203, 208, 214, 222, 228, 229, 398-399. DPL 1909. 159-162 (1851. január í-én született!). SZABÓ 1929. 165. BECK 1935. 43. [ 423 ]
