Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Forrásközlés - Köblös József: Lelkészi bizonyságlevelek a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárában
Forrásközlés ^ Acta Papensta xiii (2013) 3. SZÁM szállíttatnak."22 23 1831 januárjára a sikátor is elkészült.25 A parókia telkének csökkenése miatti prédikátori panaszok végleg 1838-ban orvoslódtak, amikor megvették és elbontották a szomszéd házat, az addig ott lakóknak pedig máshol vettek házat.24 A másik építkezés a templomot érintette. A színreformátus község lélek- száma lassú, folyamatos emelkedésben volt,25 ami nyilvánvalóan gyülekezetének létszámában is visszatükröződött. Lassan a templom is kicsinek bizonyult. Kibővítésének 1836-ban álltak neki, mely így mintegy 1/3 résszel lett nagyobb. Ezügyben teljes volt a lelkész és a gyülekezet elöljárói közötti egység. 1837-ben már meg is történt a felújított istenháza felszentelése.2 A díjlevéllel kapcsolatban viszont sorozatosak voltak a viták. 1807-ben Kelemen kérvényt intézett az egyházkerülethez, hogy végre rögzítsék addig meghatározatlan fizetését.27 Az 1808-as közgyűlésen az a döntés született, hogy a prédikátori fizetés összességében nem lehet kevesebb 150 pozsonyi mérő búzánál.28 Ez azonban alighanem csak ábránd maradt. 1817-ben a gyülekezet, szegénységére hivatkozva kérte a gabona- és nádfizetés lejjebb szállítását. Az egyházmegye egy vegyes bizottságot küldött ki, mely megegyezést munkált ki a felek között. Ennek értelmében ezután egy pár már nem másfél, csak 1 véka búzát fog adni, s mivel így a 150 pozsonyi mérőnyi búza nem fog kijönni, a különbözetet készpénzben, 100 váltóforinttal egyenlítik ki.29 Továbbra is nagy elmaradások lehettek, mert Kelemen 1839 júniusában az egyházkerületen panaszt tett amiatt, hogy fizetése csorbát szenved. Az egyházkerület az ügyet visszautalta az egyházmegyéhez, mint elsőfokú bírósághoz.30 Az 1840. januári egyházlátogatáskor a lelkész azt a javaslatot tette, hogy a gyülekezet a 100 váltóforint helyett 60 forintot fizessen ezüstben. Az egy22 DREL II. 259. b. 1828/29. 2. 23 Uo. 1829/30. 20.1830/31. 19. 24 Uo. 1838. 17. 25 1828-ban 1047, 1831-ben 1031, 1834 januárjában 1029, novemberében 1055, 1835-ben 1119, 1836-ban 1137. 1837-ben 1238,1838-ban 1268,1840-ben 1274 lélek lakta. DREL II. 259. b. 1828/29.1. 1830/31. 19. 1833/34. 29. 1834/35. 2. 1835/36.1. 1836. 3-4. 1837. 6. 1838. 17. 1839/40. 26. Az 1831-es kolerajárvány miatti lélekszám- visszaeséstől eltekintve tehát folyamatos a növekedés. Hogy a falu majd minden ekkori lakosa református volt, azt többek között az 1829-es egyházmegyei közgyűlés végén található lélekszám-kimutatás is bizonyítja, ahol Kamocsa esetében a helység és a gyülekezet rubrikájában egyaránt 1047-1047 lélek szerepel. DREL II. 259. a. 1829. 26-27. Emellett: „Egy Catholicus sem lévén a’ Helységbe a’ Decretalis Innepek ki hirdettetni nem szoktak." DREL II. 259. b. 1830/31. 19. 26 Uo. 1836. 3-4.1837. 6. 27 DREL 1.1. a. 3.163. 2* Uo. 174. 29 DREL II. 259. a. 1817.15.1818. 20-23. 30 DREL 1.1. a. 6. 250. [ 373 ]
