Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Forrásközlés - Köblös József: Lelkészi bizonyságlevelek a Dunántúli Református Egyházkerület Levéltárában
<5^1 Forrásközlés ^ Acta Papensia xiii (2013) 3. szám házmegye végül felszólította a kamocsaiakat a hiányzó gabona behajtására, a pénzbeli változtatást viszont nem hagyta jóvá, mert ez a szerződést károsan befolyásolhatja, hisz remélni lehet, hogy a 100 forintot előbb-utóbb ezüstben fogják fizetni.” A probléma tehát Kelemen lelkészsége idején nem oldódott meg. A gyülekezettel való kapcsolata tehát meglehetősen hullámzó lehetett. Az 1810-es és 1820-as években háromszor is próbálkozott gyülekezetei váltani,31 32 azonban ez nem járt sikerrel. Később, úgy látszik, megbékélt szolgálati helyével, mert több ilyen próbálkozásáról már nem tudunk. Ahogy az évek múlásával lassan megöregedett, többször is kért káplánt maga mellé. Az első két esetben inkább még az feltételezhető, hogy lelkészjelölt fiai pályakezdését próbálta egyengetni: 1815-ben Mihályt, 1831-ben pedig Lászlót szerette volna Kamocsára exmittáltatni. Mihály kibocsátását az egyházmegye pont azzal utasította el, hogy apja még nem nem szorul rá helyettesre,33 16 évvel később azonban kérését teljesítették, részint öregedésével és lábfájásával, részint azzal indokolva, hogy a fiatal Lászlónak is jót tesz, ha apja adja át neki gazdag lelkipásztori tapasztalatait.34 1835-től kezdve folyamatosan voltak káplánjai.35 36 Kora előrehaladtát egyházlátogató elöljárói másban is érzékelték. Bár dicsérték az anyakönyvek és a presbiteri jegyzőkönyvek vezetését, de többször tettek észrevételeket a számadásokkal kapcsolatban, különösen azért, mert nehezen vette át a „parancsolt normákat”.3<1 Mindazonáltal tisztelték és becsülték magas korát és lelkipásztori tapasztalatait. Ennek jele, hogy miután 1838. január 16-án 51. hivatali és házaséve alkalmából a királyhoz folyamodott „valamely őtet megkülömböztető érdemjelért”,37 a helytartótanács és Komárom vármegye felkérésére egyházmegyei bizottság szállt ki Kamocsára érdemei felmérése érdekében,38 és 10 pontban 31 DREL II. 259. b. 1839/40. 26. DREL II. 259. a. 1840. 23. 32 1816 novemberében 7 társával együtt a negyedi, 1817-ben 3 másik jelölttel együtt a farkasdi, 1826-ban pedig tizenegyedmagával a madari gyülekezet meghívását szerette volna elnyerni. DREL II. 259. a. 1816. 21. 1817. 10. 1826.10. 33 Uo. 1815. 6. 34 Uo. 1831.17-18. 35 1835-1836 között Sallós József, 1836-ban Szobonya József nyugdíjas lelkész, 1837-1838 között Borza József, 1839-1840 között Molnár János. Uo. 1836. 7. 1840. 2, 12. DREL II. 259. b. 1836. 3-4. 1837. 6. 1838. 17. TtREL I. 8. d. 7. Kamocsa. II. 23. 36 Pl. DREL II. 259. a. 1827. 17-18. 1828-ban az agentiale bevételeit csak papírosokon vezette. Ezzel kapcsolatban jegyzik meg: „Ez a’ rendhez nem szokott öreg az ő üres képzelődésében maga előtt Böltsnek ’s hogy a’ nálánál Ifjabbaktol igazgattasson, szégyenleni láttatik” DREL II. 259. b. 1827/28. 27-28. 37 A folyamodvány másolata: DREL 1.1. b. ad 119/1939. 1. sz. 3* A bizottság kiküldését elrendelő levél és a jelentés kísérőlevele: Uo. 2-3. sz. [ 374 ]
