Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Műhely - Hudi József: Takácsi nemes község alfabetizációja a későrendi korszakban (1698–1847)
Műhely Acta Papensia XIII (2013) 3. SZÁM madától ismerjük.'9 Az iskolába járás azonban nem feltétlenül jelentette azt, hogy a gyermekkorban tanultak jól bevésődtek és a felnőttkorban is használható tudást jelentettek. A tendencia azonban világosan kirajzolódott: egyre több ember tanult meg írni, olvasni és sajátította el az elemi ismereteket; a XVIII-XIX. századi oktatási reformok fokozatosan társadalmi követelménnyé emelték a rendszeres iskolába járást és a tanulást. Az alfabetizációs folyamat olyan kulturális-kommunikációs forradalomként értelmezhető, amely lehetővé tette a modern polgári társadalom kialakulását és megszilárdulását. A polgári korban a hivatalos állami statisztika a műveltségi szinteket is mérte, de a rendi korszakban nem léteztek statisztikák. Az alfabetizáció-kutatás ezért sajátos módszereket dolgozott ki az írni tudás mérésére. A legelterjedtebb módszer a névaláírások gyűjtése és elemzése.19 20 A hivatalos iratokon ugyanis az érintett személyeknek és a tanúknak alá kellett írnia a nevét. Ha nem tudott írni, más írta le a nevét, a neve mellé pedig vagy a névíró vagy az illető keresztet rajzolt. Mivel az elemi iskolákban a XVIII. században sok esetben (különösen a leányoknál) csak a nyomtatott betű olvasását tanították (az írni tanításért külön kellett fizetni), a kutatónak a csak olvasni tudókra vonatkozó adatokat is gyűjteni kell a levéltári források tanulmányozásakor. Az alábbiakban néhány olyan Takácsira vonatkozó forrást mutatunk be és elemzünk, amely nagyobb számban tartalmaz aláírásokat. Mintául a helyi református egyházközség iratait választottuk, amelyek a XVIII. század elejétől kezdve maradtak fenn.21 Mielőtt azonban ezt megtennénk, röviden szólnunk kell a községi írásbeliség fejlődéséről. Az írásbeliség terjedését bizonyítja, hogy a község 1742-ben készíttetett pecsétnyomót, amely mezejében nemesi szimbólumot: egy meztelen kardot tartó kezet ábrázol. A köriratban az évszám és a falu nevének rövidítése: B. N. T. F. P. TY. = „Becsületes Nemes Takácsi Falu Pecsétye 1742” olvasható.22 A pecsét értelmezéséhez tudnunk kell, hogy a XVIII. század közepétől Magyarországon általánosan elterjedt a községi pecséthasználat. Egyes neme19 Az ismert tanítók névsorát lásd: KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. 301. 20 A magyarországi és európai kutatási eredményeket is hasznosította: TÓTH 1996. 21 A levéltárban található 1. sz. iratcsomó felirata szerint 1660-1800 közti iratokat tartalmazott, az 1660. évi irat a Horvát családra vonatkozott. A XVII. századbeli iratoknak egyelőre nem bukkantunk a nyomára, de az archívum rendezése során még előkerülhetnek. 22 TÖREKY 2008. 322. A községmonográfia írója az 1749-es iraton talált pecsétlenyomaton a TY betűt nem vette észre. VERESS D. 1998. 35. [ 351 ]
