Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 3. szám - Műhely - Németh Balázs: A mentalitásváltozás tükröződése Beythe István ágendájában (1582)
Műhely Acta Papensia xiii (2013) 3. szám tása az utolsó kenetet jelentené. A beteglátogatás szerinte lelkigondozói szolgálat, Isten igéjének hirdetése a beteg speciális helyzetére tekintettel. De racionális „világi” kérdéseket is felvetett a látogatás keretében. Felhívta a beteget végrendeletének megírására, mert ez megakadályozza az örökösök civakodá- sát. Beythe elhatárolta magát a középkori testamentumok bevezető részétől, amely a francia történész, Le Goff szerint „útlevelet jelentett a mennybe”, mert a végrendelet „az evilági és túlvilági lét kontinuitásának volt az eszköze” — mondja a francia kultúrtörténész, Ariés Philippe. A középkori testamentum megfogalmazása szinte „szent“ cselekménynek számított a Szentháromság, Szűz Mária, a védőszentek és más közbenjárók felsorolásával, akiket a vég- rendelkező lelki üdve érdekében segítségül hívott. A reformátusoknak, így Beythének is, közvetítőre már nem volt szükségük, mert Krisztus megváltói tette a kereszten befejezett tény volt. így váltak a református végrendeletek, a hit alapján, racionális és pragmatikus okmánnyá.12 Példa erre Balassi Bálint 1585-ben, a katolikus hitbe való visszatérése előtt kelt végrendelete, melynek bevezető részében csak azt irta, hogy „ajánlom az én telkemet az én kegyelmes Istenemnek".'' Beythe szól ágendájában a személyes gyónásról, amelyet mint lelkigondozói beszélgetést értelmezett és elhatárolta a fülbegyónástól. Ugyanis a bűnöket csak Krisztus tudja megbocsátani és nem a pap. Senki emberfia nem tudja kinyilatkoztatni, hogy valaki már bűntelenné vált, Beythe kifejezésével élve „kész”, „mert az emberi méltóság ördögi szó, ellene szól Krisztus méltóságának". Tehát nem kell aggódni amiatt, hogy valaki a meg nem gyónt bűnök miatt elkárhozna. Korábban ugyanis állandó félelemben tartotta az embereket az, hogy ha valamely bűnre nem emlékeznek, elkárhoznak. Beythe felhívja a gyónó figyelmét Krisztus megbocsátó hatalmára, és ezért felszólítja, hogy hagyja el a bosszú gondolatát, és inkább bocsásson meg ellenségének, aki kárt okozott neki. Ez a megközelítés fényt vet a korabeli számtalan konfliktusra, erőszakra és bosszúra. Szinte azt lehetne mondani, hogy Beythe Isten megbocsátó hatalmának felmutatásával a bosszú és vérbosszú csíráit szüntette meg. Ezzel a gyónás a humanizálás eszközé vált. Azzal, hogy Beythe a személyes gyónást ágendájába felvette, harmonizáló teológiai felfogást követte. 12 NÉMETH 2005. 99-100. 13 BALASSI 1951. 342-344. [3D]
