Acta Papensia 2013 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 13. évfolyam (Pápa, 2013)
2013 / 2. szám - Műhely - Köntös László: Vallomás a Kollégiumról
KONTOS LÁSZLÓ Vallomás a Kollégiumról indig irigyeltem azokat, akik olyan magától értetődő természetességgel tudnak válaszolni arra a kérdésre, hogy ők hova .valósiak. Amikor engem kérdeznek, mindig hosszú magyaráz- . kodásba kezdek, vagy motyogok valamit. Igazából, ha magamnak tenném fel a kérdést, sem tudnék egyértelmű választ adni rá. Eddig tizenhét helyen éltem, s valahogy mindig az van bennem, hogy engem az Úristen mindig kilökött onnan, ahol éppen voltam. Nem külső kényszerek által, hanem a saját akaratomon keresztül. Mindig csak afféle jöttment papgyereknek éreztem magamat, és soha sehol sem élhettem át, hogy ahol éppen vagyok, az számomra valami állandó adottság. Ma is gyakran rácsodálkozom arra, hogy itt vagyok Pápán, s ha megkérdezik tőlem, hogy hol lakom, s mondom, hogy itt, érzem belülről a bizonytalanságot, mint aki nem biztos abban, hogy ez végleges. Mint ahogy jártomban-keltemben sokszor fel is teszik nekem a kérdésbe bújtatott állítást: „Ugye, nem tetszik pápainak lenni?” Eleinte dühített, ma már csak mosolygok rajta. Biztosan van a megjelenésemben, az akcentusomban, a hajam színében valami idegenszerű, amely sokakban fölkelti a gyanút az én pápaiságomat illetően. És bármennyire is igyekszem, élhetnék itt akármeddig, akkor sem válna belőlem igazi pápai. És ez nem a pápaiak miatt van így, hanem miattam. Az én életemben hely és identitás szétvált egymástól, s ha arra akarnék válaszolni, hogy ki is vagyok én, biztosan nem valami földrajzi hely jutna az eszembe. Ami engem illett, nekem mindig össze van pakolva a képzeletbeli bőröndöm. A Pápai Kollégiummal először gyerekkoromban találkoztam. Szegény édesapám szeme mindig könnybe lábadt, valahányszor felemlegette. Ez elég gyakran történt, s mi az öcsémmel csak értetlenül néztünk rá. Legtöbbször két nevet emlegetett, a Trócsányi Dezsőét és a Pongrácz Józsefét. Gyerekkorom szereplői lettek ők, noha soha nem találkoztam velük. És Pápa is gyerekkorom mitikus színhelyévé vált édesapám elbeszélései nyomán, amolyan titokzatos, nem létezve létező hellyé, ahova képzeletben sokszor elmentünk. És igen, ezt
