Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 1-2. szám - Műhely - Rajnai Edit: A színi kerületi rendszer kialakulása Magyarországon (1879–1905)
sokat és a városnak nem tekinthető településeket. A városiasság mértékének mutatói a következők: népességszám, iparos és kereskedő népesség, az értelmiség, az írni-olvasni tudók, a házicselédek aránya a település lakosságán belül, az emeletes házak, illetve az egy szobára jutó lakók száma. Feltételei közül nem zárta ki a népességtömörülés városképző szerepét sem, sőt az a településkor, amellyel foglalkozott, a statisztikai városfogalom alapján megszűrt, mert vizsgálódásából kiiktatta a tízezernél kevesebb lakosú helységeket. Ezért maradt ki városnak mondott települései közül az 1880-ra kőszínházat építtetett, 7.561 lakosú Szombathely és az 9.946 lakosú Sátoraljaújhely, melynek színháza 1881-ben nyílt meg. Keleti a népességszám alapján megrostált településeket társította a szabad királyi városokkal, ezzel a települések jogállásának szempontját is bekapcsolta az előzetes válogatásba.11 Az 1870-80-as években Magyarországon színházi központként működő 14 (a színházépülettel nem bíró, de május elejétől szeptember végéig „hosszú nyári évadot” tartó Nagyváraddal együtt 15) helység közül e várossorrendben Szabadka foglalja el az utolsó, a 89. helyet. Előtte a 88. helyen Szeged, a 83. helyen Kecskemét áll. Majd hosszú szünet következik, egészen a 33. helyig, itt Szatmár található, aztán a 25. helyen Pécs. A többi 10 város a rangsor első 24 helyén osztozik. Az egyáltalán nem meglepő, hogy Keleti várossorrendje összetart az egyes települések „társulatbírásával”. Szabadka, Szeged és Kecskemét azonban így is leszakad, és emiatt a befogott sáv meglehetősen széles. Ha azonban a Keleti által közölt százalékos adatokból visszaszámolt értékeket12 összevetjük a települések társulatfogadás szerinti csoportjaival, több olyan adatsor is akad, amely erőteljesen egy csomóba rántja a színházi városokat. MŰHELY Acta Papensia XI (2011) 1-2. 11 A statisztikai városfogalom a népességtömörülésből, mint a város egyik legszembetűnőbb sajátosságából indul ki, abból, hogy a városi funkciójú települések lélekszáma többnyire meghaladja a környező falvakét. (BELUSZKY-GYŐRY 2003. 202-203., BÁCSKAI 2003. 247.) 12 A cselédek, az iparban-kereskedelemben foglalkoztatottak és az értelmiségi keresetből élők számát, a település lakóinak számából és a Keleti által a 418-421. lapon megadott százalékos értékekből visszaszámolva. Ezt összevetve az 1869. évi népszámlálás publikált adataival látható, hogy Keleti Károly az ipari és kereskedelmi népességet két kategória adatai alapján állította össze: 1. „Ipar és kézmű valamennyi neme a közvetlenül nem termelőkkel együtt” (önálló vállalkozó, munkás) és 2. „Kereskedés, szállítás, pénz és hitelintézetek” (önálló vállalkozó, tiszt és munkás) (NÉPSZÁMLÁLÁS 1869., A jelenlévő népesség hivatása és foglalkozása szerint. Táblázatok). - Az 1869. évi népszámlálás közzétett adatsorai ezeket az értékeket csak a szabad királyi városokról közölték. ^6^
