Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 1-2. szám - Műhely - Rajnai Edit: A színi kerületi rendszer kialakulása Magyarországon (1879–1905)
MŰHELY Acta Papensia XI (2011) 1-2. Az értelmiségi keresetből élők és az iparban-kereskedelemben foglalkoztatottak száma alapján a hosszú évadot tartó városok egyaránt a Pozsony és Szabadka közrefogta első 26 helyen sorakoznak. Még inkább együtt láthatók, ha a két adatcsoportot együtt tekintjük. Ekkor az első Pozsony, az utolsó, Szatmárnémeti pedig a 23. helyet foglalja el. Mindez alapján az látható, hogy a színházüzem fenntartásához szükséges erőforrások megléte és újratermelődése az érdekelt színházlátogatók tömeges jelenlététől és a városias társadalmi szerkezettől függ, a kettő együtt tette lehetővé, hogy a színházi központok kiemelkedjenek a színtársulat-látta helységek seregéből, más települések pedig megmaradjanak a színjátszással való kapcsolat rendszertelenebb és esetlegesebb formáinál. VÁNDORLÁSI ÚTVONALAK, KÖRZETEK A színigazgatói állomásválasztások és a vándorlási útvonalak alapján kétféle vándorlástípus körvonalazódik. Az egyik a színházi városok köré szerveződött és legalább két változata volt. Ha a színigazgató egymás után két vagy több téli évadot játszott ugyanott, „központosította” útvonalát, nyáron igyekezett „anyavárosa” közelében utaztatni a társulatot. Ha más várost biztosított magának a következő télre, akkor a régi és az új állomás között, 4-6 hónap alatt, a közbeeső településeken meg-megállva érkezett új állomáshelyére. A másik vándorlástípust az „örökmozgó” kistársulatok alakították ki. Egy- nyolc hétig tartózkodtak egy-egy állomáson, így jártak körbe egy-egy régiót. A vándorlás kétféle típusa kétféle ritmust diktált. A nagy- és az erősebb középtársulatok színházi központok köré szerveződő ritmusa húsvéttól október-novemberig átváltott a rövidebb játszási időkből álló vándorlásra. A 10- 15 erős társulat mellett 25-35 kisebb csapat mozgása hullámzott térben és időben. A kétféle ritmusban az egyes társulatok aktuális útvonala nem mindig hangolódott össze, így az állomásválasztás nemcsak a játszóhelyek választékától, hanem a többi társulat mozgásától is függött. Az ország településeinek egy részét mind a két vándorlástípus használta, és néha egy-egy útvonal messze elhajolt a másik ritmushoz igazodók útvonalától. Azt, hogy az állomásrendszer különböző szintjein és szintjei között a kétféle vándorlási ritmus szerint mozgó társulatok útvonalai miképpen keresztezték egymást, többek között Aradi Gerő színigazgató útvonalai is példázzák. Aradi 1878 őszétől 1883 tavaszáig társulatával minden téli évadot Szegeden
