Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 1-2. szám - Műhely - Rajnai Edit: A színi kerületi rendszer kialakulása Magyarországon (1879–1905)
MŰHELY Acta Papensia XI (2011) 1-2. ján a színészetet elsősorban a nemesi reformmozgalom, illetve a vármegyék pénzügyi támogatása, regionális és országos szinten egyaránt érvényesülő kapcsolatrendszere, hivatali apparátusuk szervező munkája éltette és tette lehetővé szakmai fejlődését. A nemesi színpártolókkal ellentétben a városok polgársága a színjátszást elsősorban a kulturális szolgáltatás egyik típusának tekintette. A színügy városi szintű gondozása kimerült a játszóhely-teremtésben és a társulatok fellépési engedélyeinek megadásában. A települések a magyarországi német színigazgatók közpénzekkel nem szubvencionált vállalkozói gyakorlatához voltak szokva, többségük a játékra jelentkező magyar társulatokat is így kezelte. A városi szintű állandósítási próbálkozások így a XIX. század első évtizedeiben általában összekapcsolódtak valamilyen külső, helyi vagy regionális - szinte minden esetben nemesi kezdeményezésű - pártolási szándékkal, mint Debrecenben és Nagyváradon 1810 és 1821 vagy Kolozsváron 1821 és 1828 között.4 A nyelvkérdés és a társult feladatok közti viszony a Pesti Magyar Színház megnyitása (1837) után felcserélődött.5 Miután pedig az 1840. évi XLIV. törvénycikk a Pesti Magyar Színházat országos pártolás alá helyezte, 1844-ben pedig a magyar államnyelvvé lett, érezhetően felbomlott az, a színügyet övező konszenzus, amely egyik hajtóerejét adta a vármegyék színpártolásának. A színjátszás támogatását (esetleg állandósítását) a továbbiakban az adott települések szintjén kellett (kellett volna) megoldani. A következő évtizedek kérdése az lett, hogy a színügy mögül kicsúszó vármegyei támogató-szervező erő helyére belépnek-e akár a településeken, akár regionális hálózatban működő mozgalmak, szervezetek, vagy országos szinten szerveződik-e meg a színészet felügyelete és pártolása? Esetleg a német színészet mintájára meggyökeresedik egy tisztán vállalkozói rendszerű magyar színjátszás? Az 1840-es években az első esélyei kezdtek kibontakozni: önkormányzati kezdeményezésű állandósítási kísérlet történt Szegeden 1839-1840-ben és a színházba járó polgárság pártolói tevékenysége bontakozott ki Győrben 1840-1848-ban.6 Már az 1840-es években kialakult az a városcsoport, amely a naptári év legalább öt-nyolc hónapjában (az időszak közepén a téli hónapokkal) fogadott 4 Debrecen: KERÉNYI 1990a. 193. és KATONA 1976. 29-30. Kolozsvár: FERENCZI 1897. 264-266., 308.; BÉNYEI1990, 42-50., 106., illetve 48., 57., 61. sz.; KERÉNYI 1990a. 158-162. 5 KERÉNYI 1981. 492-4936 Szeged: DUNAINÉ-BLAZOVICH 1989. 166. és 204. sz. és SÁNDOR 2007. 214.; Győr: BANA-MÁRFI 2007. 29., 36., 42. és 44/a., b., c. sz., SZUPER [1889] 1975. 14., 29-34. 3 <£*
