Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 3-4. szám - Szemle - Völgyesi Orsolya: Írók, szerepek, stratégiák (Hudi József)
SZEMLE Acta Papensia XI (2011) 3-4. résén látogatta többek közt Pulszky Ferenc, Szemere Bertalan és Vukovics Sebő, csodálta a fiatal báró Eötvös József. Tekintélye tovább nőtt, amikor lelkiismereti okokból lemondott a követségről, s ezzel ritka „karaktert mutatott”. A megyei ellenzék mindent megtett újraválasztásáért, de nem járt sikerrel. Kölcsey a magyar nyelv hivatali nyelvvé tételét azért szorgalmazta, mert azt a nemzeti identitás legfontosabb tényezőjének tartotta; a protestánsok vallási sérelmeit (reverzális-adás, áttérés szabályozása) pedig másokkal együtt nem vallási, hanem alkotmányos kérdésnek, a vallás- és lelkiismereti szabadság korlátozásának tekintette. A Két írói stratégia hosszmetszetben c. tematikus egységben Bérczy (Stand) Károly, illetve Császár Ferenc írói karrierjét tárja elénk. Bérczy Károly (1821-1867) karrierje a honorácior rétegből származó író nemesi rendbe való felemelkedését példázza. Édesapja, Stand János (1776-1839) orvos névmagyarosítással elvesztette magyar nemességét, melyet nem tudott megszerezni többé. Bérczy Károly ügyvédi diplomát szerzett, a fővárosban telepedett le, de nem praktizált: írói-szerkesztői jövedelméből élt. Bár sikeresen integrálódott a nemesi társadalomba (a Vadász- és Versenylap szerkesztőjeként, a Pesti Lovaregylet titkáraként, a Kaszinó tagjaként az arisztokráciával érintkezett, 1867-ben nemességet nyert), mégis a polgári-értelmiségi létformát tekintette fontosnak, amelynek keretei között meg tudta őrizni különállását. Arany László szavaival élve, magatartását tekintve valóságos gentleman volt, „a ki szóval, tettel, viselettel soha illemet, törvényt, jogot nem sért, ki egyéni és polgári kötelességeinek mindig eleget tesz, adott szavát megtartja és súlyos körülmények közt is mindig nemesen viseli magát. ” (112.) Bár költőként, novellistaként ma már csak az irodalomtörténészek ismerik, angol és orosz művek fordítójaként, a magyar nyelvű sportújságírás megteremtőjeként beírta nevét a magyar művelődés történetébe. Császár Ferenc 1850-es évekbeli szerkesztői munkássága a karrierépítés más típusát képviselte. A váltójog tudósa az 1840-es években a neokonzerva- tív írók táborához tartozott, a következő évtizedben a neoabszolutizmus sajtómunkása, a Pesti Napló (1850), majd a Divatcsarnok (1853) kiadó-tulajdonosaként, szerkesztőként a pesti magyar irodalmi élet egyik újjászervezője lett, aki a korszak költőinek, íróinak színe-javát mozgósítani tudta. Nemcsak műveinek színvonala, hanem politikai kötődése is magyarázhatja, hogy az irodalomtörténet jóformán csak olasz műfordításait (Dante, Bocaccio) méltányolta. Az Irodalom, hivatás, identitás c. részben három, egymással szorosan ösz- szefüggő írás kapott helyet. Az elsőben a révkomáromi származású Beöthy család tagjainak reformkori karrierjét ismerjük meg. Beöthy Zsigmond (1819- 1896) ügyvéd, író, Beöthy Károly (1820-1864) ügyvéd, publicista és Beöthy László (1826-1857) színész, író, valamint rokonuk, Szinnyei (Ferber) József (1830-1913) ügyvéd, bibliográfus közötti összekötő szálat az olvasás és a mate 287 <6*
