Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 3-4. szám - Szemle - Kerényi Ferenc: Színek, terek, emberek. Irodalom és színház a 18-19. században (Hudi József)
SZEMLE Acta Papensia XI (2011) 3-4. ténet és új társadalomkép születik. Egy-egy monográfia (Petőfi és kora2, Madách Imre3, Pest vármegye irodalmi élete4) lehetőség nemcsak az írói életmű, hanem az irodalmi élet és a korszak társadalom- és kultúrtörténetének újraértelmezésére. A monográfiák a hagyományos biográfiákkal szemben az író származását, szűkebb-tágabb társadalmi és tárgyi környezetét, életmódját, jövedelmi viszonyait is feltárják. Az esettanulmányok eredményei a monográfiákba is beépülnek. A karperec c. Jókai-novella (2004) mögötti bűnügyi történet segít megérteni a Ma- dách-család 1849-es tragédiáját (Egy Jókai-novella tárgytörténetéhez. A karperec. [135-138.]); a bizonytalan nemesi eredetű, pesti szalont fenntartó Csapó János ügyvéd váltóhamisítási ügye - a kötetben a 2000-ben megjelent Biedermeier váltóhamisítás, a háttérben költészettel c. tanulmány (127-133) egyik tárgya - Petőfi gyengéd szerelmi történetének bemutatásakor tűnik fel ismét a róla szóló monográfiában. Kerényi kutatásainak köszönhetően ma már egészen másképp látjuk a színpártoló és színházlátogató közönséget - ennek részeként a nemességet, a városi polgárságot - mint korábban. Világosabban érzékeljük az igencsak rétegezett közízlés, a színházi ízlés változásait, melyet az általa kidolgozott műsorréteg-tipológia is kifejez.5 A Nemzeti Színház hivatását és gyakorlatát vizsgálva (A nemzeti színházi eszme és gyakorlat néhány kérdéséről) aforisz- tikus tömörséggel fogalmazza meg az egyik nagy, korszakokon átívelő tanulságot; hogy „a nemzeti és a művészi szempont szétválasztása mögött mindig a nemzeti-állami identitás zavarait kell keresnünk” (105.) Remek irodalomszociológiai elemzésében, a reformkori Pest-Budát bemutató Valóság és dramaturgia (2005) c. dolgozatában nemcsak az 1838. évi jeges ár után megszülető nagyváros hétköznapjait és kultúráját villantja fel 30 kéziratos színpadi mű elemzése alapján, hanem arra is fölfigyel, hogy 1835- ben már megjelenik a humor új fajtája, a pesti vicc, amely 1849 után elapad és visszakanyarodik az anekdota felé, hogy évtizedekkel később újra felszínre törjön. Hasonlóképpen tanulságos az irodalmi nemzedékváltások elmaradásának anatómiája (Az elmaradt irodalmi nemzedékváltások tanulságaiból, 2003). 1828-ban Kazinczy és Kisfaludy nevezetes kézfogása után polgári normák szerint szerveződött a magyar irodalom, az iránymutatást a romantikus triász, majd a reformkor végén (a költészetben) Petőfi vette át, de 1849 után az irodalmi élet szétzilálódott, s amikor újjászerveződött, Arany az irodalmi vezér szerepét elutasítva az irodalom robotosává vált, s az irodalmi élet szer2 Petőfi Sándor élete és költészete. Kritikai életrajz. Bp., Osiris, 2008. 3 Madách Imre 1823-1864. Pozsony, Kalligram, 2006. 4 Pest vármegye irodalmi élete 1790-1867. Bp., Pest Megye Monográfia Közalapítvány, 2002. (Előmunkálatok Pest megye monográfiájához) 5 A régi magyar színpadon 1790-1849. Bp., Magvető, 1981. ^ 281 <6*
