Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 3-4. szám - Szemle - Kerényi Ferenc: Színek, terek, emberek. Irodalom és színház a 18-19. században (Hudi József)
Szemle KERÉNYI Ferenc: Színek, terek, emberek. Irodalom és színház a 18-19. században. Ráció Kiadó, Budapest, 2010. 211 p. Bármily meglepő, Kerényi Ferencnek, a kiváló irodalom- és színháztörténésznek életében nem jelent meg önálló tanulmánykötete. 2008 nyarán a Ráció Kiadótól felkérést kapott ugyan arra, hogy a társadalomtörténeti kutatás szempontjából fontos irodalom- és színháztörténeti tanulmányaiból válogasson össze egy kötetre valót, de váratlanul elhunyt, mielőtt e faladatnak teljes egészében eleget tehetett volna. így Szilágyi Márton és Scheibner Tamás irodalomtörténészekre, a kiadvány szerkesztőire várt a feladat, hogy a szerző elképzelését megvalósítsák. Kerényi ugyanis a szövegek újraközlése helyett azok kiegészítésére törekedett. Esszéit lábjegyzetekkel kívánta ellátni, s az újabb kutatási eredményekről is tájékoztatni kívánta az olvasót. A szerkesztők kapcsos zárójelek között látható kiegészítései mutatják a „beavatkozás” mértékét, egyúttal a szerkesztői munka nagyságát és igényességét. Kerényi első, s remélhetőleg nem utolsó tanulmánykötetében 15 irodalom- és színháztörténeti tanulmány olvasható, amelyek az életpályáról is keresztmetszetet adnak. A tematikailag is szerteágazó írások több mint három évtizedet (1974-2006) fognak át és hűen tükrözik a szerző sokirányú érdeklődését. Ezeknek az írásoknak a társadalomtörténeti hozadékára hívjuk fel a figyelmet.' Napjainkban az irodalom- és színháztörténészek, egyáltalán: a történészek egy időben és térben jól lehatárolt, meglehetősen szűk terepen mozognak, azon belül próbálnak minél nagyobb tárgy- és anyagismeretre szert tenni. A fiatal Kerényi számára eleve tágabb terep kínálkozott: a régi magyar színpad világa, amely az idők során fokozatosan kitágult, és a XVIII-XIX. századot, egy-egy kalandozás során pedig - példa rá a kötetben a Mikszáth-drama- tizálásokról (159-181), a Petőfi-kultusz történetéről (183-193) és a Nemzeti Színházról szóló tanulmánya (95-106) - a XX. század jó részét is átfogta. Sokoldalúságát mi sem jellemzi jobban, minthogy tanulmányaiban filológusi, nyelvészi, zene- és tánctörténészi erényeit is megcsillogtatta. Mindemellett 1 A rendhagyó recenzió a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2010. november 5-én könyvbemutatón elhangzott előadás szerkesztett, kiegészített változata. A sajtóbemutatón a kötet kapcsán Kerényi munkásságát Csörsz Rumen István zenetörténeti, Kecskeméti Gábor irodalomtörténeti, Gajdó Tamás színháztörténeti, a szerző társadalomtörténeti szempontból méltatta.
