Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 1-2. szám - Szemle - Kis Péter: A királyi szolgálónépi szervezet a 13–14. században (Petrik Iván)
SZEMLE Acta Papensia XI (2011) 1-2. számának további csökkenésével, az udvarnokokat leszámítva, egy-egy országos hatáskörű tisztviselő alá kerülnek. Az udvari népek adózását és szolgáltatásait is részletesen megismerhetjük a kötetből. Az állami adózást éppúgy, mint az egyes tisztviselőknek fizetendő járandóságot. A monográfia tisztázza a hagyományos szolgáltatások átalakulásának folyamatát (elsősorban pénzjáradékra), de azt is, ahogy az udvar mellett szolgálók az udvart követő, egymást „ciklikusan” váltó népelemek, a tatárjárás utáni korszerűsítés hatására, hogyan kaptak új feladatokat. A XIV. század nagy társadalmi átalakulásában a szolgálónépek útja többfelé vezethetett. Legnagyobb részük természetesen a jobbágyságba tagozódott, de kerülhettek a városlakó polgárok közé is. Az udvari szolgálat sokaknak lehetőséget adott a köznemesi státus elérésére. A kötet második nagy tematikus egysége az udvari szervezetnek a királyi birtokpolitikában betöltött szerepét taglalja. Eredendően (XI-XII. sz.) a királyi birtokadományok az udvari szervezetet érintették a leginkább. A szolgálónépi birtokok megfogyatkozása azonban már a XIII. század elejétől, az 1220- as évektől elindított egy ellenirányú folyamatot, amely ezen birtokok - mindenekelőtt az élelmiszerrel adózók birtokai - védelmére, és visszaszerzésére irányult. Ez egyben azt is mutatja, hogy ez a szervezet a XIII. században még korántsem nevezhető elavultnak. A szerző részletesen bemutatja az eladományozásnál követett gyakorlatot, ennek kapcsán a királyi kézen lévő birtokok kialakuló jogi megkülönböztetését. A legérdekesebb elemzés azonban a birtokvisszavételekre irányuló uralkodói (királynéi, hercegi) törekvések kapcsán olvasható. Ismét a források alapos, mindenre kiterjedő vizsgálatával fejti föl a szerző a folyamatot. Az egyes uralkodók (II. Andrástól I. Lajosig) erre irányuló kezdeményezéseit, ezek politikai hátterét, valamint a birtokvisszaszerzések gyakorlati lebonyolítását. Az ebben résztvevő személyek (ahol ez lehetséges volt) társadalmi állását, kiválasztásuknak okait is megismerhetjük. Végül a birtokvisszavételi akciók szomorú mérlegét is megvonja a szerző. A felsorolt források alapján bizonyosra vehetjük, hogy nem sok eredménnyel jártak. A kötet rendkívül gazdag bizonyítóanyagából és sokirányú következtetéseiből jelen ismertetés keretei között csak ízelítőt adhattunk. A kötet Pápára vonatkozó megállapításait azonban érdemesnek tartjuk külön kiemelni, mert a település fejlődésének, már ami az érintett korszakot illeti, csaknem teljes ívét megadja. A szerző munkájában felsorolja a korai curtis szervezet elengedhetetlen elemeit.- királyi kápolna, királyi udvarház, speciális szolgáltatásokra kötelezett királyi népek. Pápa esetében mindhárom bizonyíthatóan megvan. Különlegesség viszont az, hogy esetünkben településhez kötődött az ispánság, nem 131 <6*
