Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 1-2. szám - Szemle - Kis Péter: A királyi szolgálónépi szervezet a 13–14. században (Petrik Iván)
SZEMLE Acta Papensia XI (2011) 1-2. a megyéhez. Ilyen - jelenlegi ismereteink szerint - Pápán kívül csak a sági és az esztergomi. A pápai királyi uradalom a település közvetlen közelében, szinte zárt területet alkothatott. Első ismert udvarnokispánja, Opos 1131-ben tűnik fel. Ez az archaikus szervezet a XIII. század során felbomlott, „az egy-egy település körzetében összpontosuló korai egységek [...] szétestek”. (48. oldal) A pápai udvarnokispánt utoljára 1272-ben említik, a Veszprém megyeit először (és utoljára) 1279-ben. Ez a kronológia akár a XIII. század végén a megyei keretek közé kerülést is megengedi. Elképzelhető ugyanakkor, hogy bizonyos ideig párhuzamosan létezett egymás mellett a két intézmény. A Bakonytól északnyugatra eső birtokok és udvarnokok Pápához tartoztak, a délkeletre esők Veszprémhez. Ráadásul a korszakban megjelenő hospesek révén Pápa megindult a hospestelepüléssé válás útján, ami szintén az elkülönülést erősíthette. Az is lehet, hogy lezajlott a fentebb már felvázolt fejlődési folyamat. A települési, majd megyei keretek után az „országos udvarnokispán” alá tartozó officiálisok irányították az udvarházat.2 Pápán a hospestelepülés kialakulásának idejét - források híján - nem tudjuk pontosan meghatározni. Solymosi László korai (XIII. század második felére tehető) fejleménynek tartja. A hospesek első említése Pápán valamivel későbbi. A szolgálónépi szervezet nyomai pedig végig az Anjou-korban kimutathatók. Valószínű tehát, hogy valamiképpen együtt vagy egymás mellett élt a két elem. Inkább együtt, mert Pápa 1389. évi eladományozásakor szó sem esik hospestelepülésről, az adomány viszont biztosan az egész településre vonatkozott. Ezek miatt az ellentmondások, nehézségek miatt is különösen tanulságos az, amit a szerző az udvari népek és a hospestelepülések összefüggéséről mond. A XIII. század utolsó évtizedeiben kimutatható paraszti migráció révén hospes-elemek is élhettek az udvari szervezet keretei között. A megfogyatkozott szolgálónépek közé telepítéssel kerülhettek, de királyi kegynyilvánítás révén is emelkedhettek azzá. Mint említettük, Pápán későn, 1339-ből ismert a hospesek első említése, 1383-ban pedig már kifejlett autonómiát feltételező 12 tagú tanácsról vannak adataink. 1389. évi eladományozásakor mégis udvarnokfaluként említik. Kis Péter, más adatokat is figyelembe véve, úgy véli, a „terminus [...] nem annyira az ott lakók egykori condiciójára, hanem a település királyi magánbirtok mivoltára utal.” Mindenesetre a felbomló ud- varnokszervezet a XIV. század során valamilyen formában fenn kellett, hogy maradjon a terebélyesedő hospesközösség mellett, vagy inkább azzal együtt. A pápai udvarnokispánság maradékának tekinthető ugyanis az az uradalom (Pápa és tartozékai: Újfalu, két Borsosgyőr, Görzsöny), amit 1389-ben Zsig- mond a Garaiaknak adományoz. A településen nem állt még ekkor vár, amely köré váruradalmat szervezhettek volna. Ráadásul ezzel párhuzamba vonható 2 Pápáról ismert officiális 1347-ből. MÓL DL 41043. Ari' 132 <6*
