Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 1-2. szám - Műhely - Rajnai Edit: A színi kerületi rendszer kialakulása Magyarországon (1879–1905)
MŰHELY Acta Papensia XI (2011) 1-2. lés más kapcsolatba került a színtársulatokkal (más típusú vándorlási útvonalba illesztették), vagy más kapcsolatba került környezetével (a többi színházi központtal és a régiójában található más településekkel). Nagyvárad az Alföld keleti peremének egyik jelentős gazdasági központja volt, de csak 1900-ra építtetett kőszínházat. A környező három színházi város (Debrecen, Kolozsvár, Arad) négy évtizedig a nagyváradi nyári évadért vetélkedett, hogy megszerezve azt egyetlen nyári állomással 12 hónapra egészíthesse ki téli 5-6 hónapját. A három város színigazgatói kényszerhelyzetben voltak: az anyaváros követelte hatvan-százharminc színházi alkalmazotti létszám megnehezítette az állomásválasztást, önmagukhoz hasonló nyári játszóhelyre volt szükségük.18 A vándorlási útvonalakat a színházi állomásrendszer szabályozta, azt pedig, hogy az állomások választékából, melyik színigazgató miféle aktuális útvonalat szervezett, az vállalkozói, illetve színházi szakmai képességein és élelmességén is múlott. A játszóhely biztosítása a kenyér biztosítása volt, így az igazgatók néha több helységet is lefoglaltak, majd csak az egyiket látogatták meg, és gyakran ütköztek is az egymást keresztező útvonalakon. Az állandó színjátszás megteremtésében és a színházi élet megszervezésében az 1880-as évek elejétől megnőtt a települési önkormányzatok és a civil kezdeményezések szerepe. A kezdeti természetbeni támogatás (elsősorban az épület működtetési költségeinek átvállalása) mellett mindkét kör egyre gyakrabban kínált pénzsegélyt (is). Akár közpénzeket a színügyre fordító önkormányzat, akár magántőkét vagy -adományt a színészetbe fektető civil kezdeményezés irányította a helyi színpártolást, a befektetés ténye fokozta a támogató szervezet felügyeleti és ellenőrzési igényét. Az a színügyet támogató hálózat, amelyet a XIX. század elején a vármegyei színi mozgalom jelentett, ezekben az évtizedekben a színügyről való városi önkormányzati és civil gondoskodásból kezdett újra felépülni. Az állomásrendszer nemcsak a vándorlási útvonalakat, hanem a színjátszás teljes szervezetét és szerkezetét formálta és irányította. A társulatok nagyobbak lettek, hiszen a színházi központok nemcsak hosszú évadot, hanem széles műsorszerkezetet (operett, népszínmű, komoly tárgyú dráma, vígjáték), 18 Társulati létszámok: Arad: ZSEBKÖNYV Függelék 191., 192., 193. és Előleges színházi jelentések 1879., 1880. (OSZK SZT színlapgyűjtemény); Debrecen: ZSEBKÖNYV Függelék 191., 192., 193. és Előleges színházi jelentés 1885. (OSZK SZT színlapgyűjtemény); Kolozsvár: ZSEBKÖNYV Függelék 193., VITÉZ i960. %y 10 'C*
