Acta Papensia 2011 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 11. évfolyam (Pápa, 2011)
2011 / 1-2. szám - Forrásközlés - Hudi József: Voyta Adolf visszaemlékezései
FORRÁSKÖZLÉS Acta Papensia XI (2011) 1-2.- Már hogyne ismerném az Imre bácsit, hiszen szegről-végről atyafiak volnánk.- Hogyhogy? - kérdezé ez az úr.- Hát úgy - felelém hogy az Imre bácsinak a sógora, Artner Tivadar [az] édesanyám egyik nővérét bírja feleségül!- No, derék - mondá a kérdő úr - én pedig Ihász Dániel120 vagyok. Akkor elkérdezte, mióta vagyok Londonban, és mivel foglalkozom. Mire a kellő feleletet megadtam, mondván, hogy Rónayhoz csak [a] reggeli órákban vagyok [hivatalos], az urak egymás után kezet fogtak velem, sok sikert kívánva vállalkozásaimhoz. Az ablaknyílásban újságot olvasó úr Pulszky Ferenc121 volt! Másnap reggel éppen jókor érkeztem, Rónay már fel volt öltözve. Rónay igen jól fogadott, s kérdezte, hogy mi hozott engem Londonba. Megmondtam neki.- Hisz akkor nem is idegen itten. Kérdezte, hogy hol lakom. Úgy mondtam, hogy még a hotelban, de majd keresek ide az ő közelében lakást. Megkért, hogy néha látogassam meg, hogy az otthoniakról beszélhessek neki. kus lelkész és Gyurátz Ferenc pápai lelkész mondott búcsúbeszédet. Lajos fia képzett gazdaként 1873-ban vette át tőle lőrintei birtokát. 1885-ben édesapja emlékére a Veszprémi Evangélikus Egyházmegyében 2000 forint értékben jótékony alapítványokat tett. BOGNÁR 1885., N. N.: Ihász Imre temetése. = PL 12 (1885) 9. sz. (március 1.) 34., N. N.; A veszprémi ág. evang. egyházmegye. = PL 12 (1885) 19. sz. (május 10.) 77., N. N.: Ihász Lajos beiktatása. = PU 1 (1899) 50. sz. (december 3.) 4-6. 120 Ihász Dániel (1813-1881) 1848/49-es honvéd ezredes. Nagydémen (Veszprém vm.) születetett Ihász Sándor és Nagy Erzsébet házasságából. 1828-tól a császári seregben szolgált, 1848- ban főhadnagyként lépett át a honvédseregbe, ahol Bem tábornok seregében küzdött. Kossuth szárnysegédje lett, az emigrációba is elkísérte. 1858-ban Londonban tartózkodott, 1859. június 24-én az olaszországi magyar légió parancsnoka lett. 1881. április 10-én Baraccone di Collegnóban hunyt el. SZINNYEI 1897. V. 15-16. Olaszországi ténykedéséről: RUHMAN 1942. Nagydémen még aznap táviratilag értesültek haláláról. Április 18-án Bognár Endre lovász- patonai evangélikus lelkész Nagydémen gyászistentiszteletet tartott a „jeles hazafi emlékére”. N. N.: Ihász Dániel requieme. = PL 8 (1881) 19. sz. (április 24.) 72. 121 Cselfalvi és lubóci Pulszky Ferenc (1814-1897) eperjesi születésű politikus, író, újságíró, szerkesztő, régész, 1838-tól a tudományos akadémia levelező, 1840-től rendes tagja, 1895-től másodelnöke. 1848-ban pénzügyi, majd külügyi államtitkár; a Honvédelmi Bizottmány tagjaként a közlekedési tárca vezetője. 1849-ben londoni követ. Emigránsként 1860-ig Londonban, majd Torinóban és Firenzében élt. Hazatérése után a Pesti Napló szerkesztője, illetve 1869-től 1894-ben történt nyugdíjazásáig a Nemzeti Múzeum igazgatója volt. SZINNYEI 1906. XI. 221- 245108 «6#
