Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 3-4. szám - Újraolvasó - Gondol Gábor önéletírása
ÚJRAOLVASÓ Acta Papensia X (2010) 3-4. benne, mert az alkotmányos miniszter és államtitkár a felség és a parlament előtt csak a törvény végrehajtásáért s kormányzati intézkedéseikért lévén felelősek, tisztviselőik kinevezésében vagy kineveztetésében nem korlátolhatok. Innen van, hogy az államhivatalnokokfnak] ezen kormányzási rendszer mellett nincsen szoros értelemben vett „concretualis statusa”78, mert valamint a szolgálati idősebbség s elsőbbség nem nyújt kizárólagos igényt az előléptetésre, ép[p]en úgy a miniszteri ellenjegyzés mellett bekövetkezett hivatali kinevezés senkit sem biztosít a közigazgatási hivatalnokok közül, hogy a politikai viszonyokhoz képest, vagy a miniszter saját elhatározásából s annak előterjesztése folytán valamely hivatalnok önhibája nélkül is szolgálatából egyszerűen el ne bocsájtathassék. Míg ellenkezőleg [az] absolut kormányzási rendszer mellett kinevezett államhivatalnok ily elbánás ellenében a fejedelmi hatalom által, melynek teljességéből kineveztetése származott, a politikai bonyodalmak közt is biztosítva van. Szemben a miniszterrel azért nehéz az osztályvezetőnek állása a központi kormánynál, mert a fontosabb kérdéseknél divatozó hármas felülvizsgálat mellett is megtörténhetik, hogy valamely intézkedés vagy hézagos, vagy bizonyos számításba nem is vehető viszonyok következtében olyan eredményre vezet, mely a felelős miniszternek nem tetszik. Minden ily esetben a végleges felelős[s]ség az osztályvezetőre hárul, ámbár előterjesztett javaslatát mind a felülvizsgálok, mind a miniszter magukévá tették. Ezen helyzet, bár annak sajnos következéseitől eddig megmenekültem, nem engedi a hivatali teendőknek a megkivántató nyugalommal való elintézését. Az alárendelt hivatalnokok munkáját s elintézési terveit tekintve az osztályfőnök felelős [s] égé a dolog természetéből következik. S ezt, mint hivatalos állásom következményét, folytonosan nyugodtan viseltem. Azonban nekem ez irányban is nehéz helyzetem van. Gyenge fogalmazói személyzet mellett azon előítélettel kell az osztályvezetőnek a felhalmozott ügydarabok átvizsgálásához fognia, hogy azok elintézési terveiben hibák rejlenek. Ha akár a nagy tömeg, akár az idő rövidsége, akár a figyelem kifáradt volta miatt, vagy bármi okból valamely hibát az osztályvezető nem vett észre, s az a felülvizsgáló figyelmébe akad, az a legtöbb esetben kész az osztályvezető felett pálcát törni. Pedig másod-, sőt harmadfokú felülvizsgálat ép[p]en azért van mindenütt alkalmazásban, hogy ami hiba az első felülvizsgáló figyelmét kikerülte, azt a 78 .concretualis statusa” (latin) = tényleges rendje te 325 ^
