Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 1-2. szám - Kisebb Közlemények - S. Lackovits Emőke: Tartozni valahová: protestantizmus és református azonosságtudat
KISEBB KÖZLEMÉNYEK Acta Papensia X (2010) 1-2. rök szervezését, a belmissziós mozgalom ösztönző erejét, amelynek látványos jelei a megszaporodott templomépítésekben nyilvánultak meg. A százezer fölé emelkedett reformátusság számára az egészséges működéshez önálló egyházmegye létrehozására volt szükség, amelynek élére a nagytekintélyű püspök, Ravasz László állt. 1928-ban a magyarországi Református Egyház IV. zsinata az új törvénykönyv I. te. 208. §-a kimondta a tízezres lélekszám fölött az egyházközség felosztását, amely megteremtette a Budapesti Református Egyházmegye megalakulásának jogi alapjait. 1931-ben a kerületi közgyűlés kimondta 13 anya- és két fiókegyházzal az egyházmegye megalakulását, majd megválasztották az új tisztikart. Az alakuló közgyűlésre 1932 vízkeresztjén kerítettek sort. Visszatekintve erre a nagy horderejű eseményre, a Szerző megállapítja, hogy máig hatóan bevált a jó gyümölcsöt termő egyházmegyéhez fűződő reménysége elgondolóinak, amely a jövőt tekintve is reményre ad okot - tehetjük hozzá. 1994-ben jelent meg a Szerző tollából: A gyulai református egyház története a Békés Megyei Levéltár kiadásában. Ennek adataira építve tartotta meg ünnepi megemlékezését a kétszáz esztendős gyulai református templomban, hisz gyermek és ifjú kora kötődik ehhez a szent hajlékhoz, mivel édesapja, Kosa Ferenc 1939-1971 között szolgált a gyulai gyülekezetben. A megemlékezés Ünnepi emlékezés a gyulai reformátusok múltjára címmel három nagy gondolati egységre épül. Az elsőben a templomokat, 470 esztendő történéseit, megpróbáltatásait, majd ennek az utolsónak a Türelmi Rendeletet követő építéstörténetét, az 1801-ben tűzvész általi pusztulását és újjáépítését tekinti át, rámutatva arra az összefogásra, amely reformátusokat és katolikusokat jellemzett akkor, hogy egymást fuvarral segítették az építkezés idején. A második rész a gyülekezet lelkészeivel foglalkozik, nagynevű prédikátoraival, nyugati akadémiákon tanult lelkipásztorokkal, külön kitérve azoknak a munkásságára, akik a gyülekezet és a templom történetével kiemelten foglalkoztak, kutatásaikat írásba foglalva. A harmadik egység az adakozást veszi sorra, az önzetlen és bőkezű adományokat, alapítványokat, emléket állítva az adományozóknak, akik igazán nem voltak gazdagok, de hűségük, áldozatkészségük máig ható példa. A teljes képhez viszont a gyülekezet történetének árnyoldalai is hozzátartoznak, amelyeket ugyan nem hallgat el Kosa László, de a hangsúlyt nagyon bölcsen nem erre helyezte, hanem a közösségnek mindig megújulni képes önszerveződésére, amelynek közép159 95*
