Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 1-2. szám - Kisebb Közlemények - S. Lackovits Emőke: Tartozni valahová: protestantizmus és református azonosságtudat
KISEBB KÖZLEMÉNYEK Acta Papensia X (2010) 1-2. egyensúlyozott kapcsolatán munkálkodva. Mindezekhez korszerű műveltségre, széles látókörre, a hit megvallására, ökumenikus nyitottságra, a kor kérdéseivel kapcsolatban válaszadó képességre, evangéliumi szellemiségre, egyhá- ziasságra van szükség úgy, hogy megfelelő súllyal legyen jelen az értelmiség az egyház életében. Ez a cél, a teljesítendő feladat, ami nem kevés és amire valamennyiünket bíztat a Szerző. Még egy gondolatát feltétlenül kiemelendőnek tartom: azt hangsúlyozza Kosa László, hogy a sokszínű magyar művelődés a protestáns és a katolikus műveltségi javakat együttesen jelenti! A kettő kiegészíti egymást, bármelyik hiánya nemzeti kultúránk vesztesége lenne. Ez meglátásom szerint alaptétel mind protestánsoknak, mind pedig katolikusoknak, amelyről elfeledkezni és lemondani bűn lenne! Mintegy szerves folytatása az előbbinek a Az értelmiség jövője az egyházban c. írás, amely az értelmiség helyét, szerepét keresi egyházunkban. Ennek mindenekelőtt igazi, őszinte partnerséget kellene jelentenie, amelyben az értelmiség hivatása nem csorbulna, megőrizhetné önazonosságát, szakmai illetékességét, amely felülkerekedhetne a ma meglévő passzivitáson. Ez a kapcsolat egyik oldala. A másik oldalon kívánatos lenne az evangéliumi hitét megvalló, értelmét gőg nélkül használó, korszerű műveltséggel, széles látókörrel, ökumenikus érzékenységgel rendelkező értelmiségi, aki így joggal jelentkezhetne az egyház életében és vezetésében való szerepvállalásért. Ez a gondolat több, egymást követő tanulmánynak is gerincét alkotja, ami nyomatékosan felhívja a figyelmet a kérdés megoldásának időszerűségére és sürgősségére. Kosa László szerint olyan törvényre és gyakorlatra lenne szükség, amely valóságos, ugyanakkor világos kereteket biztosítana a világiaknak az egyházon belüli hivatásgyakorlásra. A felsőoktatást érintő kérdéskört tárgyal a Milyenek lehetnének felsősoktatási kollégiumaink? című írás, amely azt hangsúlyozza, hogy egyetemista és főiskolás diákokat befogadó kollégiumokat, nem pedig egyetemet kell - immáron kellett volna - alapítani. Ezeket a kollégiumokat alapítványi formában képzeli el a Szerző működtetni, hogy függetlenek maradhassanak a politikai és egyházpolitikai változásoktól. Négy kollégium típust nevez meg, mint amelyekre szükség lenne: 1. Szállást adó diákotthon. 2. Szállást és műveltségnövelő rendezvényeket is nyújtó kollégium. Mindkettő olyan hallgatóknak ajánlott, akik csupán a diploma megszerzésére törekednek. 3. Szakkollégium azonos szakterületet művelő diákok által kialakított szellemiséggel, közéleti 157 ^
