Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 1-2. szám - Kisebb Közlemények - S. Lackovits Emőke: Tartozni valahová: protestantizmus és református azonosságtudat
KISEBB KÖZLEMÉNYEK Acta Papensia X (2010) 1-2. hetnénk el, mégpedig Köntös Lászlónak a témához kapcsolódó írásaival: pl. „Egyházunk helyzete a rendszerváltás után”, vagy a „Most” és „akkor” címet viselővel folytathatnánk tovább, választ keresve és adva erre a nagy, nyugtalanító kérdésre. A Protestantizmus és magyar művelődés című írás a protestáns önazonosságban a kultúra térnyerésével foglalkozik, majd a protestantizmus és művelődés fontosabb szakaszait tekinti át. Az első részben öt gondolati egységben elemzi a protestantizmusban a kultúra jelenlétét, térfoglalását. A reformáció kezdetéről szólva rámutat annak kultúrateremtő és kultúraellenes hatásaira, a vallási fundamentalizmus civilizációs javakkal való szembefordulására. A XVII. század elejétől a két nagy hazai protestáns egyház, az evangélikus és a református kapcsolatát vizsgálja abból a szempontból, hogy milyen és mekkora meghatározottságot jelentettek a magyar kultúrával való kapcsolatra. Rámutat a világ egyetlen antitrinitárius közösségének, az erdélyi unitariz- musnak jelentőségére, megemlítve a parasztvallássá lett nazarénusok közösségeit, amelyeknek viszont kulturális öröksége elenyészőnek mondható. A magyar protestantizmust nemzetközi összehasonlításban vizsgálva állapítja meg, hogy azt egyedi történeti és földrajzi tulajdonságok jellemzik: egyszerre sziget- és peremhelyzetű. A következő gondolati egységben jelzi, hogy a kultúrát a legszélesebb értelemben fogja fel, foglalkozva a gondolkodással, bölcselettel, világszemlélettel, erkölccsel, életvitellel, mentalitással, viselkedéssel, szokásokkal, a hivatásos és a népi kultúra területeivel egyaránt. A Szerző jogosan hangsúlyozza, hogy a protestantizmus a magyar művelődésnek ugyanolyan szerves része, mint a katolicizmus vagy a keleti kereszténység, és a lényege csakis ezek együttes hatásában érthető meg. Ezt követően a tanulmány második nagy egységében sorra veszi a magyar protestantizmus kulturális teljesítményének korszakait, jellemzőit, kiemelkedő egyéniségeit, hangsúlyozva, hogy mércének a színvonalat, az eredetiséget és a sajátosságot tartja. Művelődés és protestantizmus kapcsolata történeti jelenség, amely hosszú folyamat eredménye, időbeli és térbeli változatai egyaránt léteznek. Ennek alapján beszélhetünk a kezdetektől a XVII. század elejéig, amely időszak legfigyelemreméltóbb kulturális eredménye az iskola- és a nyomdaalapítás, továbbá a középkori örökség revíziója volt. A korszak kiemelkedő protestáns személyiségeire ugyancsak kitér. A második szakaszt jelentősen befolyásolta a katolikus restauráció ideje a XVII. század elejétől. Kiváló jellemzését kapjuk a puritanizmus és pietizmus sajátos hazai megjele152
