Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 1-2. szám - Kisebb Közlemények - S. Lackovits Emőke: Tartozni valahová: protestantizmus és református azonosságtudat
KISEBB KÖZLEMÉNYEK Acta Papensia X (2010) 1-2. nésének, amely csupán életvezetési és egyéni kegyességi hatásokban jelentkezett, viszont elmaradt az egyház „szakadozása”. Rámutat a puritán eszmeisé- gű irodalom művelőire, de arra is, hogy ez az irodalom nálunk mentes maradt a szélsőségektől. Külön foglalkozik a nevelésügy terén a korszak hatásaival, eredményeivel, továbbá a hitbuzgalmi irodalomban megnyilvánuló sajátosságokkal, Szikszai György példájával. Rámutat a protestáns peregrinációra, amelynek virágkora éppen erre az időszakra, a XVII-XVIII. századra tehető. Nagyon fontos megállapításnak tartom, hogy ekkor indult el a protestánsokra jellemző, a lelkészi hivatást apáról-fiúra örökítő folyamat. A XVIII-XIX. század a felvilágosodás és a romantika kora, bár a vallásos romantika nyomai aligha felfedezhetők. A korszak jelentős képviselőinek névsorát ismertetve beszél a hungarus-tudatról és a nyelvi nacionalizmus megjelenéséről is, jelezve az egyházias vallásosság ellenében a magánvallásosság feltűnését. Nagyszerű nemzetközi összehasonlítás olvasható a protestantizmus és az anyanyelvi írásbeliség történetileg meghatározott kapcsolatáról. Ezt a korszakot hazánkban ugyanakkor a XIX. század közepéig döntően üldöztetések, sérelmek, panaszok formálták, ami közjogi megosztottság kialakítójává lett a korántsem pontos protestáns/kuruc és katolikus/labanc szembeállításnak. Viszont ez az időszak már protestáns kulturális hagyományokat mondhat magáénak. Egy összehasonlításban mutat rá arra, hogy míg Genfben 1635-től ünnepelték a reformációt, addig Magyarországon csupán 1890-től, a Vizsolyi Biblia kiadásának háromszázadik évfordulójától, hangsúlyozva az anyanyelv ápolásának protestáns tradícióját. Az újkori protestantizmus Magyarország több vallású társadalmában a liberalizmussal kötött szövetséget, benne látva a polgári jogegyenlőség és a vallásszabadság letéteményesét. Ennek a korszaknak elemzése során foglalkozik a teológiai racionalizmus és a liberális teológia térnyerésével, amelyek tagadták a másik két történelmi egyházzal közös magánimádságnak és a böjtnek meglétét. Ennek hangsúlyozása, mint a reformátusokat jellemző magatartás, ide gyökerezik. Kitér a nagyszámú, tekintélyes és igazi nagy neveket, tehetségeket (Kossuth, Petőfi, Tompa, Wesselényi, Kemény Zsigmond, Jókai, Mikszáth) kibocsátó iskolákra, amelyekben bizony a hittani ismeretek magas szintű oktatása nagyon háttérbe szorult a nemzetvallás kitüntetett volta mellett. Fogas kérdést fogalmazott meg Kosa László: miben állt valójában ekkor a protestáns művelődés nagy személyiségeinek protestantizmusa? te 153
