Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 1-2. szám - Kisebb Közlemények - S. Lackovits Emőke: Tartozni valahová: protestantizmus és református azonosságtudat
KISEBB KÖZLEMÉNYEK Acta Papensia X (2010) 1-2. fajvédelemre és a romantikus konzervativizmusra, amelyekkel jellemzi az 1920-as évek jelenségeit és amelyek támaszul kívánták használni a protestantizmust. Révész annak veszélyére hívta fel a figyelmet, hogy egyik politikai eszme sem sajátíthatja ki a protestantizmust; bár vannak bennük vállalható gondolatok, azonban a keresztény alapállás a velük való szövetséget elfogadhatatlannak tartja. Ugyanakkor felvetette azt a máig ható kérdést, hogy a keresztény ember ne csatlakozzon politikai eszmékhez, pártokhoz, irányokhoz? - De igen - válaszolja rá mindkét szerző, csak az ne legyen keresztényellenes; csak az egyén csatlakozhat hozzájuk, az egyháza soha! A másik, Révész által megfogalmazott nagy kérdés a magyar protestantizmus elhelyezkedése a magyar nemzet közelében. Véleménye szerint sehol nem kell elhelyezkednie, hisz történelmi küldetését a nemzet életében akkor tölti be, ha a maga ösvényén haladva megáll a lábán és sajátos szelleme építő kifejtésével szolgálja a nemzetet: önmegtagadással, erőösszeszedéssel, keresztényi értékekkel. A társadalomban a protestáns keresztény embernek az önzetlen szeretetszolgálat szellemét és az Isten-tulajdon elvét kell képviselnie. Az írást továbbgondolva veti fel Kosa László a magyar protestantizmus számára a mai világtörténelmi, ugyanakkor változó helyzetben az új utak keresésének és megtalálásának lehetőségét, hangsúlyozva, hogy a protestantizmus evilági létformája a szellemi tekintély és az általa képviselt hit vonzalma, de ehhez keretet az egyház és intézményei adják. Ezek az adottságok és feltételek azonban ma részben hiányoznak, részben jelképesen léteznek. Az új út megtalálásának három feltételét jelöli meg: 1. Elmélyült ökumenizmus. Nélküle ugyanis nincs hiteles kereszténység. A felekezeti azonosság megőrzése, a teljes együttműködés, a türelem és a szeretet nem zárják ki egymást. 2. Az állam és az egyház elkülönülése. Ehhez viszont anyagi alapokra van szükség, amelytől a kommunizmus államosítása megfosztotta az egyházakat. E nélkül pedig társadalmi szerepüket, a társadalom által elvárt igényeket nem tudják kielégíteni. A világból nem vonulhat ki az egyház, mivel missziói hivatását csak a jelenben és az adott térségben, adott történelmi helyzetben tudja betölteni. Erre kell megtalálni azt a formát, akár erős alapítványi formát, amely megoldást jelenthetne. A folyamat így is hosszúnak ígérkezik. 3. Hitbeli megújulás. Bár a Szerző ezt tartja a legfontosabbnak, azonban emberi tudással erre a legnehezebb válaszolnia, így az ingyen kegyelemből való isteni ajándékra utal befejezésképpen. Itt egy harmadik fejezetet kezdAry 151 <6*
