Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 1-2. szám - Kisebb Közlemények - S. Lackovits Emőke: Tartozni valahová: protestantizmus és református azonosságtudat
KISEBB KÖZLEMÉNYEK Acta Papensia X (2010) 1-2. Különösen fontos írásnak tartom, mert reális önértékelésünkhöz járul hozzá akkor is, ha némely megállapításával lehet vitatkozni. Csodálni való Kosa László tárgyilagossága, őszintesége, józan kritikája ebben a nagyon összetett és érzelmekkel igencsak áthatott kérdésben. Tanulmánya kiváló elemzést ad a magyar történelem sorsfordulóival összefüggésben megfogalmazódott nemzet- és történelmi szerep-értékelésről. Ennek során mutat rá annak a küldetésnek forrására, amely szerint Magyarország és a magyarság a keresztény Európa védőbástyája, pajzsa volt, amely a tatárjárást követően IV. Béla király és IV. Ince pápa levélváltására nyúlik vissza, de ugyancsak ide vezethető visz- sza a magára hagyatottság érzése is. Ez a történelmi hivatás 1526-ig élt, Mohácsnál rendült meg, majd helyét átvette a hódoltság évtizedei alatt egy ótes- tamentumi gondolat, amely szerint a háborúk dúlása és a természeti katasztrófák Isten büntetésének tudhatok be, mivel a nemzet Isten- és emberellenes bűnöket követett el, amely bűntudatot a református prédikátorok erősítették is. Ez a végzethangulat Bocskai István fellépésével tűnt el, de megjelent a külső ellenséggel szembeni gyűlölet, a kuruc álláspont, amely nem etnikai alapú volt és erre a Szerző hangsúlyosan felhívja a figyelmet, amit rendkívül fontos többszörösen aláhúzni! A török kiverése újabb sorsfordító esemény volt, ezt követően a jezsuiták hathatós közreműködésével terjedt el és erősödött meg a Regnum Marianum eszméje, amely az előző értelmezésekkel szemben derűlátónak mondható. Folyamatában szemlélte a magyar múltat, kialakította a nemzeti pantheont és egy máig ható nemzet-karakterológia formálódott ki nyomában, amihez kellő hátteret adott a barokk gondolkodás, életszemlélet. Ezt az utolsó vallási foglalatú történelemértelmezést zavarta meg a felvilágosodás és nyomában a nacionalizmus. Ebbe sajátos módon ékelődött be az a herderi jóslat, amely máig nem felejtődött el, amely kitéphetetlen veszélyérzetet szült, hatással volt Széchenyi Istvántól Illyés Gyuláig a gondolkodó elmékre. Tanulságos ennek a hatásnak áttekintése, továbbá Széchenyi István szerepének átgondolt értékelése. Az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc a nemzet életében, történelmében egy újabb sorsfordulót jelentett. Ennek a történelmi értékelését, elemzését Kemény Zsigmond „Forradalom után” és „Még egy szó a forradalom után” címmel megírt történelemértelmezésében végezte el, hatásos nemzet- jellemtant fogalmazva meg, amelyről, továbbá a klasszikus liberalizmusnak a fajok kiválasztódásának és életképességének a darwinizmusból átvett elméletére épített optimizmusról mond kritikát a Szerző, rámutatva az angol-francia 146 ^
