Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 1-2. szám - Kisebb Közlemények - S. Lackovits Emőke: Tartozni valahová: protestantizmus és református azonosságtudat
KISEBB KÖZLEMÉNYEK Acta Papensia X (2010) 1-2. előképre és párhuzamokra. A történelmi sorsfordulók, de katasztrófának is nevezhetjük következő állomása az elveszített I. világháború és a nyomában fellépő kommün, majd a trianoni országcsonkítás egy egészen új, a korábbiakkal össze nem hasonlítható helyzetet teremtett. Ennek az 1920-tól a II. világháború befejezéséig tartó időszaknak történelem értelmezései, elemzései, értékelései és bírálatai Szekfű Gyula és vele szemben Németh László nevéhez köthetők. Mindkettejük munkáiról pontos és szigorú áttekintés olvasható megfontolt kritikai észrevételekkel, rámutatva a művek erényeire. Egy ponton azonban, úgy érzem, nem volt eléggé körültekintő Kosa László, mégpedig annak megállapításakor, hogy Szekfű „a magyarokat letaglózó igazságtalanság miatt nem számolt a szomszéd népek európai mértékkel jogos követeléseivel.” Azt hiszem, hogy ez túlzottan leegyszerűsített megállapítás, hisz mi az európai mérték? Kettős mérce vagy azonos módon történő értékelés? Talán érdemes lett volna kitérni azokra az Európában eltűnt népekre és nyelvekre, amelyekről az európai mértékadók szívesen elfeledkeznek. Ugyanis meggyőződésem, hogy amikor európai viszonylatokba helyezzük el történelmünket és európai távlatokban szemléljük, szemléltetjük, akkor a megközelítőleg valós kép megrajzolásához feltétlenül szükséges az összehasonlítás. Ezt hiányolom innen még akkor is, ha csak a magyar nemzettudat került nagyító alá. Külön értéke a tanulmánynak az utódállamokban kisebbségbe került magyarok saját történelmi szerepértelmezésének elemzése, így a transzilvaniz- musé, a kisebbségi küldetéstudaté, a híd szerepé, továbbá a kisebbségi lét távlattalanságának és áldozatvállalásának kettős szerepével, ellentmondásaival kapcsolatos korabeli polémia. Kitűnő elemzést kapunk Szekfű Gyula „Három nemzedék” és az „...ami utána következik” kiegészítéssel ellátott művéről, valamint Németh László sok vitát kiváltott, nagyhatású esszétanulmányáról, amely olyan történelem-és társadalomkritikával átitatott, amit azután a II. világháborút követően Bibó István vitt tovább. Bibónak két 1946-1948 között megjelent tanulmányára irányítja a figyelmet: „A kelet-európai kis államok nyomorúsága” és az „Eltorzult magyar alkat, zsákutcás történelem” című dolgozatára. Hangsúlyozza Bibónak azt a máig érvényes megállapítását, miszerint a magyarság politikai vezetői 1848 és 1944 között helytelen történelemértelmezés és rossz helyzetfelismerés nyomán a társadalmat zsákutcába vezették. Ez olyan igazságot megfogalmazó megállapítás, amelynek ma is tanulságul kellene szolgálnia. Sajnálatos, hogy Bibó Istvánt követően átfogóan gondolkodó, elemző közíró, politikai gondol147 <6*
