Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)

2010 / 1-2. szám - Forrásközlés - Pongrácz József: Az énekügy története a pápai református főiskolában

FORRÁSKÖZLÉS Acta Papensia X (2010) 1-2. Sellyey István29 lelkészt és Kocsi Csergő Bálint30 rektorprofesszor uramat, de ha megfogyva is, de törve nem, munkált a kis sereg. 1680-ban kelt jelentés szerint a Hegyi Istvántól 1658-ban ajándékozott telken, a mai plébánia helyén és környékén volt az iskola.31 Az udvar közepén volt egy terebélyes szederfa, mely ma is címerünkül szolgál.32 Az új épületben volt többek között a kán­tornak is egy különös szobája, ami azt bizonyítja, hogy a kántor fontossága még növekedett e szomorú időkben. Újból nagy ugrásokat kell tennünk. III. Károly és Mária Terézia alatt élet­halál harcot vívott a gyülekezet és iskola, mely végül is azzal zárult, hogy Kenessey István33 halála után az iskolának ki kellett vonulnia a szomszéd Adásztevelre és itt élt 1752-től 1783-ig.34 Jelenleg könyvtárunkban található az a márványtábla, mely az Ókollégium nagytermének bejárata felett volt, s melyet annak emlékére készíttettek, hogy az iskola újra bejött Pápára. Az újra éledt iskolában az első nyilvános vizsgálat 1786. ápr. 4-én volt.3’ 1790 nagy jelentőségű az iskola történetére nézve, mert ekkor választották meg az ifjú Márton Istvánt tanárnak.36 Mártonnak köszönhető nagyrészt, hogy az elgyengült iskola mind gyorsabban emelkedik. Mint tanár, mint szer­29 Séllyei István (1627I-1692) az utrechti, franekeri egyetemen tanult pápai rektor, majd 1663-tól lelkész, dunántúli püspök. 1674-ben koholt vádakkal gályarabságra ítélték, 1676-ban de Ruyter holland admirális segítségével szabadult ki, majd zürichi tartózkodás után 1677 októbe­rében hazaindult Pápára, ahol 1692. október közepén elhunyt. TÓTH 1941. 88-95., ZOVÁNYI 1977- 537-. KÖBLÖS-KRÁNITZ 2005. 41., KÖBLÖS-KRÁNITZ 2009. 255., 579. 30 Kocsi Csergő Bálint (1647-1698 után) rektor-professzor, 1671-től működött Pápán, 1674- ben gályarabságra ítélték, 1676-ban szabadult, 1678-ban tért haza. 1698-tól Pázmándon lelkész, utána Hosszúpályiban élt, halála nem ismert. Megírta rabságuk és szabadulásuk történetét. SZINNYEI II. 1893. 306-307., TÓTH 1941. 88-95., KÖBLÖS-KRÁNITZ 2005. 43., KÖBLÖS- KRÁNITZ 2009. 455. Az ifjúság helyes neveléséről elmondott beszédeit elemzi: KIS 1896. 88-92. 31 Az iskola helyéről és bővítéséről: KIS 1896. 14., 96-97. 32 Az eperfa napjainkban is a kollégium gimnáziumának szimbóluma. 33 Kenessey István (1677-1750) jómódú köznemes, Veszprém megye alispánja, országgyű­lési követe, 1734-től a dunántúli egyházkerület főgondnoka. Feleségével Szondy Zsuzsannával vagyonuk jelentős részét a pápai kollégiumra hagyták, melyet később Kenessey-Szondy Ala­pítványként külön kezeltek. Működésére: ZOVÁNYI 1977. 162., PATAKY 1980. 365-391. 34 Az adászteveli korszakról röviden: KIS 1896. 87., BAJKÓ 1976. 181., egy külön fejezet ere­jéig Trócsányi Zsolt: TRÓCSÁNYI 1981. 68-86., újabban KÖBLÖS 2004b. 107-132., HUDI- KÖBLÖS 2006. 19-36. 35 KIS 1896. 101. 36 Márton István (1760-1831) főiskolai tanár, teológus, filozófus, tankönyvíró, a kollégium újjászervezője és első rektor-professzora. Életrajza: TÓTH 1931., megválasztására: KIS 1896.102. 121 <6*

Next

/
Thumbnails
Contents