Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 1-2. szám - Forrásközlés - Pongrácz József: Az énekügy története a pápai református főiskolában
FORRÁSKÖZLÉS Acta Papensia X (2010) 1-2. vező egyaránt kiváló volt. 1798-ban léptek életbe a kollégiumi új törvények.37 Ezekben is szó van a templomi éneklést végző kántorról, akit a contrascriba, az ellenőr rendelt ki. Ebben az időben az ország másik két nagy református kollégiumában már nagy fejlettségnek örvendett az énektanítás. A sárospataki főiskolában már 1782-ben alapszabályokkal szerveztetett az énekkar Barc[z]afalvi Szabó Dávid elnöklete alatt.38 Debrecenben meg Marót [h]i György39 már 1734-ben40 tanította az ifjakat a szóbeli zenére cantus vocalis. Érdekes, hogy az egyik ifjú, aki tagja volt ennek a kántusnak, Pápáról ment Debrecenbe, neve Weszprémi István volt, a későbbi híres tudós és orvos.41 Általában Marót[h]it tekinthetjük az énekügy megteremtőjének.42 A Soltároknak négyes nótái cím alatt hangjegyekkel kinyomatta 1743-ban az első énekkari vezérkönyvet, hozzácsatolván az összhangzatos éneklésről szóló rövid tanítást.43 Könyvének második, 1756- ból való kiadásán44 ez a jelige van: „Qui semel canit, bis orat” = Egy éneklés felér két imádsággal. Művében található ez a szép mondás: cantus est filum, quo homines cum angelis connectuntur, az ének a fonál, mely az embereket az angyalokkal összeköti. E művének legterjedelmesebb, 4.-ik kiadása 177437 A kollégium újjászervezése utáni első ideiglenes törvényeket Csépán János professzor hirdette ki 1789. augusztus 22-én. Az 1798-ban elfogadott, 170 pontból álló újabb törvényeket is ismerteti: KIS 1896.106-118., 141-147. 38 Barczafalvi Szabó Dávid Sárospatakon 1791-1805 között volt a mathesis és physika főiskolai tanára, 1828-ban hunyt el. Az akadémiai tanfolyamot 1770-1783-ban Sárospatakon végezte. Megszállott nyelvújító, szógyártó volt. Ő „hozta be Sárospatakon az összhangzatos éneklést a főiskola énekkarába.” SZINNYEI1.1891. 756-757. 39 Maróthi György (1715-1744) debreceni születésű, Svájcban és Németalföldön tanult, kitűnő felkészültségű református főiskolai tanár. 1738-tól mennyiségtant, történelmet és latin irodalmat tanított Debrecenben. Énektankönyvei működése végén és halála után jelentek meg. Vö. SZINNYEI VIII. 1902. 687-688., BARCZA 1988. 91-98. 40 1732-től Bázelben, 1733-tól Zürichben, Bemben, majd Groningenben tanult, 1738-ban tért haza. 41 W eszprémi (eredetileg Csanády) István (1723-1799) orvosdoktor, szakíró. Veszprémben született, Pápán, Sopronban, majd 1741-től Debrecenben tanult, az utóbbi helyen orvosi tanulmányokat is hallgatott. Ezután Svájcban, Hollandiában és Angliában tanult, majd Debrecenben telepedett le, ahol a város tiszti orvosa lett. Itt is hunyt el. SZINNYEI XIV. 1914. 1545-1548. Weszprémi Istvánon kívül számos dunántúli diák tanult Debrecenben és Sárospatakon, különösen a XVIII. század második felében. 42 A többszólamú éneklésnek már voltak előzményei. Sárospatakon 1728-tól volt szokásban az énekkarral való „harmóniás temetés”, Nagyenyeden Szigethy Gyula István (1714-1737) főiskolai tanár, majd erdélyi püspök (1737-1740) francia minta szerint reformálta meg az éneklést, a gyülekezeti ének megújításának mozgalma azonban valóban Maróthival indult. SZABOLCSI II. 1961. 11-12., DOBSZAY 1984. 250-254. 43 A mű pontos ríme: MARÓTHI 1743. 44 Pontos címe: MARÓTHI 1756. 122 <6*
