Acta Papensia 2010 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 10. évfolyam (Pápa, 2010)
2010 / 1-2. szám - Műhely - Ugrai János: A Sárospataki Református Kollégium dunántúli partikula-kapcsolatai a XVIII–XIX. században
MŰHELY Acta Papensia X (2010) 1-2. ÚJABB EREDMÉNYEK A PARTIKULÁK KUTATÁSÁBAN A pataki kollégium kisiskola-hálózatának nagyságára és kiterjedtségére vonatkozóan csak hozzávetőleges adatokat közöltek a témával foglalkozó kutatók. Benda Kálmán 80-100-ra becsülte a XVIII. század folyamán a Sárospatakhoz tartozó rectoriák, azaz a kollégiumból frissen kikerült öregdeákokat tanítóként fogadó gyülekezetek számát.3 Ezzel szemben egy, az 1773 és 1826 között keletkezett kisiskolái jövedelmi összeírásokat tartalmazó gyűjteményes kötet 21 vármegye 215 református gyülekezete tanítójának juttatásait sorolja fel tételesen - az eklézsiák jelentős részét nem is egyszer, hanem kétszer, sőt időnként háromszor is érintve.4 E bőbeszédű és gazdag forrás ugyanakkor több módszertani nehézséggel is szembesíti a kutatót. Egyrészt semmi nem garantálja, hogy teljes körű a partikulák itteni összeírása. Sőt a szöveg gondozója, Dienes Dénes az Utószóban kiemeli, hogy a borsodi-gömöri térségből ismert iskoláknak a felét sem tartalmazza a gyűjtemény. Dienes ennek nyomán azt feltételezi, hogy csak a jelentősebb iskolákról készült ezen a helyen jövedelmi összeírás.5 Kénytelenek vagyunk továbbá azzal is számolni, hogy az időben első és utolsó bejegyzés között több mint fél évszázad telt el, s ennek megfelelően a gyűjteményes kötet csak korlátozottan alkalmas egyfajta pillanatkép rögzítésére. Ennyi idő alatt ráadásul nemcsak iskolák létesülhettek és szűnhettek meg - akár többször is -, hanem jelentősen változhatott az összeírok logikája is. Ez akkor is veszélyt rejt magában, ha Dienes Dénesnek igaza van, s csak a fontosabb partikulák feltérképezésére törekedtek. Hiszen a fontosság megítélése ennyi idő alatt, akár a folyton változó összeíró belátásának, akár az adott iskola állapotának függvényében jelentősen módosulhatott. Ugyanez áll fenn, ha esetleg más vezérlő elv diktálta az iskolák közötti válogatást. Megjegyezzük, hogy a pataki kollégium partikulahálózatának pontosabb meghatározását nem segítik elő az eddigi debreceni kutatási eredmények sem. Az erre törekvő legfontosabb kísérlet, Dankó Imre tanulmánya inkább csak zavarosabbá teszi az összképet azzal, hogy megkülönböztetés nélkül a debreceni kollégium partikulái között sorol fel minden olyan kisiskolát, amely valaha fogadott tanítót Debrecenből. Az egyébként valóban hatalmas forrás3 BENDA 1981. 87-115. 4 A forrás önálló kiadványban megjelent: DIENES 2001. 5 DIENES, 2001.141-142. 102 <6*
