Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 1-2. szám - Műhely - Katona Csaba: A szerencsejátékos haszonbérlő és a "professionatus spielerek" (Egy pillantás a reformkori társadalom peremvidékére)
Műhely gyűltem, de nemsokára felismertek s a fürdőbiztos húsz forint pénzbírságot rótt reám."11 12 Ugyancsak vele esett meg, hogy egy „félhivatalos" prostituálttal is hajszál híján közelebbi kapcsolatba került: „A színtársulatnál működött ekkor Sz. kisasszony, mint drámai szende. Az öreg Bizay egyre lovait, hogy udvaroljak a kisasszonynak — bár erre teljes ártatlanságomban semmi hajlandóságot nem éreztem —, a vén korhely elhitette velem, hogy ez hozzátartozik a ga- vallérsághoz. Egy párszor meglátogattam Sz. kisasszonyt, ki kedvesen fecsegett velem s nagyon megkedvelt. Egy bizalmas órájában két keze közé fogta arcomat, s így szólt hozzám: »Valamit mondok kicsikém: kerülje az asszonyok társaságát, kár lenne a maga tiszta leikéért! Ne fecsérelje el életét köny- nyelműen és óvakodjék a színésznőktől! «"u Nem volt hiány hivatásos kéjnőkből sem: jelenlétüket nyilván az indokolta, hogy szolgáltatásaikra igény volt, kínálat és kereslet a piac törvényei szerint a kiegyenlítés felé mozgott. Bártfay László azt örökítette meg, amikor Vörösmarty Mihály költővel és idősebb Lendvay Mártonnal, a korszak ünnepelt szívtipró színészével találkoztak néhány „hölggyel" a füredi kiserdőben: „A kanyargó árnyas utakon, több sétálóval találkozónk: két tisztességesen öltözött korosabb asszonnyal is, kik között egy gyönyörű arcú leányka lépdelt, virító színekkel a ragyogó szép szemmel, rózsaszín mantillában. Elhaladván mellettük, dicséretekre fakadtam, mert valóban a lány hódító arcú volt. Lendvay megsúgd: hogy a két asszony kereskedik, s a leány portéka, s azt árul, amit megvásárolni nem lehet. Haliám később, hogy a postaház tele van kéjleányokkal: Pestről mindenféle színű, korú és szőrű egy sereg jőve oda. Ezeknek a sétahelyen csak akkor szabad megjelenniük, amidőn a becsületes dámák onnan eltakarodnak, azaz olyanok, kik nyilván nem ismeretesek arról, hogy a postaházba tartoznának."13 Francsics Károly veszprémi borbélymester meglehetősen keresetlen szavakkal vázolta a füredi helyzetet 1846-ban: „Mert amint balra az első szobába pillanték, abban nagyban szólt a muzsika, s Fürednek és Arácsnak talán minden kéjleányai benne lebegtek."14 Az ember fia azonban nem csupán nőkre, de másra is elköltheti nehezen (avagy könnyen) szerzett keresményét. A mindennapi élet része volt a fürdőn a legális és illegális kártyajáték. Széchenyi István így ostorozta azokat, akik napestig a blattot verték: „Hiszen csak Füreden, egy nyaratszaka is több 11 ZICHY 1912-1913.120. 12 ZICHY 1912-1913.118-119. 13 VÖRÖS 1997a. 122. 14 FRANCSICS 2001.123. 30 Acta Papensia VIII (2008) 1-2.
