Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 1-2. szám - Műhely - Katona Csaba: A szerencsejátékos haszonbérlő és a "professionatus spielerek" (Egy pillantás a reformkori társadalom peremvidékére)
Műhely pénz vettetik ki és pazaroltatik el ész-, idő-, egészség- és erény-ölő legnemtelenebb szerencsejátékra, mint a mennyi a kérdéses vállalat életbeléptetésére szükséges volna."15 Slachta Etelka is találkozott a kártya iránti szenvedéllyel füredi nyaralása során. Történetesen első udvarlója, Csetke Mihály komáromi kereskedő töltött túl hosszú időt a kártyaasztalnál: „Kérdém, mért nem volt a sétán? »Igaz!« — mondá szemrehányó pillantással — »Korhelykedtem; csak igen későn feküdtem le — majdnem egész pénzemet elkártyáztam.« Kis leckét tartottam néki: »De hiszen, csak itt maradnék, majd visszanyerném pénzem!« Ezt ismét lecke követé. »De ne higgye ám, hogy oly roppant sokat vesztettem! Csak bosszankodom! De itt vannak is mindig oly rossz emberek, kik ellenállhatatlanul vonzzák az embert játékasztalhoz. Sehol sincs ez any- nyira, mint itt.«"16 Csetke utóbbi mondataira különösen érdemes figyelni, hisz egyértelműen célzott rá, hogy akadtak a fürdőn olyanok, akik hivatásszerűen játszottak és csalogattak másokat is játszani. Ehhez kapcsolódva kell megjegyezni, hogy a már idézett Francsics szintén bőségesen vall a kártyázás Füred-szerte elterjedt voltáról. Ő 1846-ban járt a fürdőn: „Míg rám jutott pohár boromat iddogáltam, kissé körültekinték a vendégszobában, melyben — ámbár már 11 óra elmúlt volt — még mindig jókora zsibongás uralkodott. [...] Mert míg az arató, isten áldásából egy kévére valót learatott, vagy elarathatott ennyi idő alatt ez a kártyaasztal mellett 6 wisit is rakott. [...] Egyszóval, itt a munka oly iparral űzetett, hogy alig találkozik honunkban oly gyár, melyben a munka olya fáradhatatlan szorgalommal űzetnék, mint itt, e kártyaasztalok körül. A közhír azt mondja, hogy Füreden ez közönséges, mindennapias foglalatosság."17 Szintén ő jegyezte fel az alábbi beszélgetését, amelyet egy általa megnevezni nem kívánt emberről folytatott, aki — Francsics számára meglepő módon — négylovas hintóval bukkant fel Füreden. Hol az ördögbe jön ez az ember (nevét elhallgatom) négylovas hintóhoz és libériás kocsishoz? — Hm! — mond ama ösmerősöm vállvonyítva —, hát nem látja barátom, hogy ezelőtt talán egy héttel Füreden egy fiatal uracsot kopasztott meg csúfosan a makkan által. — Ez az első, amit hallok. is SZÉCHENYI 1846. 30-31. 16 SLACHTA 2006.134. 17 FRANCSICS 2001.121. Acta Papensia VIII (2008) 1-2. 31
