Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Szemle - Borsay, Peter: The Image of Georgian Bath, 1700–2000. Towns, heritage, and history (Katona Csaba)
Szemle Szemle BORS AY, Peter: The Image of Georgian Bath, 1700-2000. Towns, heritage, and history. Oxford, University Press, 2000. 456 p. „Halálig hordozlak, mint bűneit az eretnek." - E sorokat Pátkai Tivadar győri költő vetette papírra Távirat című szerelmes versében. Mi az, ami miatt idekívánkozónak érzem e gondolatot? A Korall című folyóirat Hajnal Istvántól kölcsönzött mottója talán közelebb visz a válaszhoz: „Minden, ami emberi alkotás ősidőktől fogva, anyagi formákban maradt ránk, velünk, rajtuk építkezünk tovább. Anyagi szerkezetekre rakódik rá jelen életünk, mint valami korallképződmény, úgy tenyészik az emberi társadalom." Tenyészik tehát fizikai és — e helyt ez a döntő — szellemi valójában egyaránt. Bath-ról, a fürdővárosról ugyanis az a sajátos nézet körvonalazódik Borsay könyvét forgatva, hogy a település jelenkorát nem csupán formálja, de óhatatlanul deformálja is múltjának önként vállalt, ugyanakkor teherként ránehezedő öröksége: részben a múlt termékenynek bizonyuló talaján burjánzó idea (az imázs), részben pedig az ezt megalapozó és fizikai valójában megjelenítő gazdag és színpompás, ám épp ezért a modern fejlődésre bénító erővel ható építészeti örökség. Röviden: e két, egymással szorosan összefüggő és egymást erősítő tényező karakteresen határozza meg Bath jelenét. Peter Borsay pedig épp ezt, ezt az örökséget, annak kialakulását, változását, értelmezését, azaz Bath mítoszát vizsgálja három évszázadot átfogóan, nem megkerülve a kínosnak ható ellentmondásokat, vállalva azt is, hogy szilánkjaira hasad a városhoz erőteljesen tapadó György-korabeli idill legendája. Maga a szókapcsolat — György-korabeli — is egyfajta romantikát sugall. Agatha Christie krimijeiben és lektűrös vonásoktól sem mentes érzelmes regényekben egyaránt találkozhatunk e kifejezéssel, épületeket, bútorokat, enteriőröket jellemezve ily módon. Utánagondolva azonban, meglehetősen nyilvánvaló, hogy az olvasók tekintélyes hányada nem igazán tud ténylegesen mit kezdeni ezzel, hiszen inkább csak homályos, ám mindenképp kellemesnek ható elképzelése, semmint valós tudása van e fogalommá érett szópárról, a mögötte meghúzódó jelentéstartalomról. Aligha véletlen, hogy Karinthy Frigyes az időközben elfeledett, ám a maga korában még igen olActa Papensia VIII (2008) 3-4. 263
