Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely A nyolcadik, fejezet két tanulmányt tartalmaz, mindkettő szerzője Kiss Réka és mindkettő egy-egy nehéz, válságos, ellentmondásos időszakot elemez. Az első a református ébredést, azaz az evangéliumi követelményeknek megfelelő életvitel és a gyakorlati kegyesség hangsúlyozásával, sőt igényével fellépő mozgalmat vizsgálja Budapesten. Tisztázza magát az ébredés fogalmát, tárgyalja az előzményeket, összefüggésben és összehasonlításban a Nyugat-európai vallási megújulási folyamatokkal. Lényeges az ébredés és a belmisszió közötti különbség, valamint összefüggés meghatározása, továbbá annak a szellemi áramlatnak és történelmi-társadalmi átalakulásnak felvázolása, amely megváltoztatta az egyház szellemi arculatát, átalakítva a vallásosság addigi formáját, elindítva az ébredési mozgalmat. A tanulmány a következőkben a fővárosi belmissziót tekinti át, majd külön foglalkozik a Bethania Egylettel és az 1940-es évek tömeges ébredési hullámával. A belmisszióról megállapítja, hogy az a nemzetközi hitépítő mozgalmakból táplálkozott és ennek nagyvárosi változatát testesítette meg. Bár sokszínű volt, azonban a XX. századtól két ágra bomlott: egyik volt a felekezetközi, általános keresztény szervezetekkel, a másik pedig az egyház megújulását felekezeti, hitvallásos alapon látta megvalósíthatónak, a „történelmi kálvi- nizmus" talaján állva. Ezt követően az ébredés zászlóvivőiről szól, akikkel korábbi tanulmányok is foglalkoztak. Ez a munka, ahogy a szerző utal rá és megnevezi, rendkívül szerteágazó volt. A két irányzatnak azonban voltak közös vonásai is, így a tevékeny vallásos élet létrehívása, az egyéni és közösségi hitélet új módszerei, szigorú, keresztény életvitelre törekvés. A szerző hangsúlyozza, hogy a két irányzat között nem volt ismeretlen a vetélkedés, sőt, a pietista mozgalmakkal szembeni ellenérzés sem, amelyben spirituális gőgöt, szeretetlen ítélkezést is észrevették. Mindezek ellenére azonban a belmissziós mozgalmak mégis jelentős sikereket értek el, hatásuk a vidéki teológiákra is kisugárzott. A szerző hangsúlyozza, hogy a leghatásosabbnak a Bethania Egylet hitbuzgalmi területekre irányuló tevékenysége bizonyult, amely az első tömeges spirituális mozgalom volt, kiterjedt vallási iratterjesztéssel. Egyrészt tömegesség, másrészt látványosság jellemezte, evangelizációs sorozatai az egész fővárosra kiterjedtek, vidéken pedig missziós telepeket hoztak létre. A szerző rámutat az egyháznak azon félelmére, amely veszélyt látott a hagyományos vallásos életet élő, népegyházi gyülekezetektől elkülönülő ébredési közösségekben, amelynek megakadályozására ezeket a mozgalmakat integrálni igyekezett, viszont sem ezt, sem az ellentétek feloldását nem sikerült megvalósítani. A II. világháború, majd az azt követő esztendők megerősítették a Bethaniát és új vallásos igényt ébresztettek. Ennek legszebb Acta Papensia VIII (2008) 3-4. 255
