Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely meg mindent megmentéséért. A feloszlatástól pedig az életüket mások szolgálatába állító diakonisszák sem menekülhettek meg. A szétveretés folyamata végigkövethető. A kórház 1992-ben került ismét egyházi tulajdonba, gyakorolva a test és a lélek egyszerre történő gyógyítását. Géra Eleonóra Erzsébet harmadik tanulmánya a Lórántffy Zsuzsanna Egyletnek és intézményeinek történetét, működését tárja fel, amelynek alapítása a Skót Misszióhoz kötődik. Az alapszabállyal és tisztikarral rendelkező egyesület megalakulásának esztendeje 1894. A nőegylet létrehozásáért legtöbbet Szilassy Aladárné tette. Tevékenységük szerteágazóvá és sokrétűvé vált 1948-ig, nem mentesülve az elvi vitáktól, sőt a szakadástól sem. Az egylet szervezte meg a saját diakonissza intézetét, amelynek tagjai ápolással (szegénygondozás, betegápolás, csecsemő-és anyavédelem), tanítással (óvoda, elemi-és polgári iskola, felső leányiskola) és gyülekezeti munkával (vasárnapi iskola, bibliaóra, énekóra, kézimunka tanítás) foglalkoztak. A szerző rámutat arra az egyedülálló tevékenységükre, amelyet a börtönmisszióban, továbbá az erkölcsileg lecsúszó nők megmentéséért tettek, de nem kevésbé volt fontos a Nőtisztviselők Otthonának megteremtése sem. Megismerteti az Egyesület kórházalapítását, korszerűsítését, anyagi hátterének forrásait (vagyonos magánszemélyek!), a szegénygondozás célszerű átalakítását (álszegények kiszűrése!), a cselédgondozást (cselédelhelyező iroda), gyermekmentést, de tevékenységük értékelése mellett felhívja a figyelmet a megosztottságból eredő válságra, majd az ellehetetlenülésre, amit azután 1948-ban már nem követhetett megújulás. Géra Eleonóra Erzsébet negyedik tanulmányát a kevésbé ismert Nagypénteki Református Társaság és annak gyermekmentő munkája megismertetésére szentelte. Az 1893-ban létrejött egyesület nevét az alakulás napjáról (nagypéntek) kapta, célja a legszegényebb gyermekek gyámolítása volt, odafigyelve egész életükre. Kiváló áttekintést ad a tanulmány az egyesület alakulásáról, a támogatásokról és a támogatókról (estély-társaság, női és férfi választmány, arisztokraták, politikusok, egyházi vezetők), a budaörsi Erzsébet Árvaház alapításáról, továbbá az ott felekezettől, származástól független, rászorultság alapján nevelt gyermekekről és a nevelési elvekről, módszerekről, amelyeknek két sarokpontja a hitben munkára nevelés volt. Óriási erőfeszítéssel, nagy áldozatokkal tudták az intézményt fenntartani 1948-ig. Az államosítás azután véget vetett működésükkel együtt a gondoknak is. Kovács Abrahám a vasárnapi iskolai mozgalom létrejöttét, szervezeti megerősödését, működését és kiteljesedését követi nyomon, kiemelten foglalkozva a Keresztyén Ifjúsági Egyesülettel való kapcsolatával, a gyermek- evangelizációval. Ez az ifjúságot megszólító ébredési mozgalom szoros kap248 Acta Papensia VIII (2008) 3-4.
