Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely csolatban állt a Skót Misszióval, tulajdonképpen ebből ágazott ki, így a Skót Misszióval foglalkozó tanulmány már több lényeges adatra felhívta a figyelmet, amelyekkel itt is találkozunk. Ezeken túl figyelemreméltóbb a szerzőnek az ébredési mozgalmakat összehasonlító megállapítása (a belső megosztottság válságtüneteinek elkerülése!), valamint a mozgalom keretein belül folyó, kiegyensúlyozott felekezetközi munka jellemzése. Az egyesületeket tárgyaló rész befejező tanulmányában Kása László a tőle megszokott alapossággal elemzi az egyesületek szerepét a budapesti reformátusok életében, megjegyezve, hogy a rájuk vonatkozó szakirodalom meglehetősen csekély, ami nem kis nehézséget jelentett a feldolgozásban. Ugyanez elmondható a fogalom megnyugtató meghatározására tett erőfeszítésről is. Elsősorban azokkal az egyesületekkel foglalkozik a szerző, amelyek református érdekeltségűek, de ez nem jelenti a felekezetközi egyesületek figyelmen kívül hagyását sem. Az első gondolati egység az 1859-1944 közötti időszak egyesületalapításait tekinti át, megkülönböztetve az egyházszervezeten kívül született és működő, valamint egyházközségi keretben működő egyesületeket, mintegy huszonötnek a történetét, működését, jellegét, tevékenységét sorra véve, bár röviden, de enciklopédikus igénnyel, megalakulásuk sorrendjében. Közülük négynek a történetével részletesen foglalkoztak a megelőző tanulmányok, másoknak a tevékenységét pedig egyéb fejezetekben érintették, igazolva a részterületek szétválaszthatatlanságát. Második gondolati egységként Kosa László az egyesületek keletkezésének és működésének jellemzőit emeli ki, keletkezésüket a civil társadalom felől és az egyház oldaláról egyaránt megközelítve, rámutatva arra a hiányra, amelyet betölteni hivatottak, felvillantva azt a történelmi hátteret, amely magalakulásukra ösztönzőleg hatott, rámutatva a személyi feltételek meghatározó voltára. Elgondolkoztató a református indíttatású és a római katolikus, valamint zsidó szerveződésű egyesületek összehasonlításának eredménye, amely egyesületszervezés terén a reformátusok részéről alacsony hajlandóságról árulkodik. Részletesen foglalkozik az egyesületek és a hivatalos egyház viszonyával, amelyet a kezdeti türelmes, megértő, elfogadó magatartás után a szembenállás jellemzett, amit azután a belmisszió hivatalos egyházi értékelésének változása eredményeként kisebb-nagyobb megtorpanásokkal közeledés, majd együttműködés váltott fel. Kosa Lászlónak különösen hangsúlyos megállapítása az, hogy az egyesületi munka az egyházias vallásosság addig nem ismert új formáinak megszületéséhez hosszú távon, jelentősen hozzájárult, előmozdítva a református egyháztagoknak helyük megtalálását a polgári társadalomban, erősítve vele az egyházat is. Acta Papetisia VIII (2008) 3-4. 249
