Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely tagságok után 1948-ban az Árvaház sorsa megpecsételődött. A nevelés ellehetetlenült, az Árvaházi Alapítványt megszüntették, épületüket 1952-ben államosították, amely esemény végpontot tett történetére. Géra Eleonóra Erzsébet következő tanulmánya a nagyhírű Bethesda Kórház és a Filadelfia diakonisszák történetével, működésével, tevékenységével foglalkozik az előzőhöz hasonló alapossággal, kezdve az 1859-ben felvetett, felekezeti kórház megalapításának gondolatától az 1992-ben történt visszatérés realitásáig. 1866-ban nyitotta meg kapuját a harmadik magyarországi és az első fővárosi homeopatikus kórház. A szerző rámutat arra, hogy a nehézségek szorításában és a lehetőségek szabadságában hogy maradt fenn és működött az intézmény, szólva a gyógyításról-gyógyulásról, az ápolás áldozatos munkájáról. A kórház történetének második korszakát meghatározta a Filadelfia Diakonisszaszövetség megalakulása, amely magyar diakonisszaegylet volt és ez döntő jelentőségűnek bizonyult. A névválasztás a Jelenések Könyvének filadelfiai gyülekezetéhez köthető. Számtalan nehézséget leküzdve szervezhették meg a szakszerű betegápolást. 1909-ben a kórházat a Filadelfia megvásárolta a tulajdonos Német Leányegyháztól, korszerűsítést végrehajtva, magas színvonalon működő, széleskörű ellátást biztosító egészségügyi intézménnyé alakítva azt. A szerző végigvezet a hadikórházi feladatok ellátására kényszerült kórház történetén, az 1919-es terror hónapjait túlélő intézmény újraindulásán, megismertetve az orvosok és diakonisszák emberfeletti munkáját, szólva a gazdasági világválság okozta nehézségekről, majd a Filadelfia Diakonisszaintézeti Alapítvány létrejöttéről, amely szorosabb kapcsolatot jelentett a Dunamelléki Egyházkerülettel. Drámai, megrázó képet ad a II. világháborús esztendőkről, elsősorban a legnagyobb megpróbáltatásokat jelentő fővárosi ostromról, majd a háború utáni politikai zaklatásokról. A szerző nagy gondot fordított a támogatók, segítők, a gondokban osztozók, azok megoldásán fáradozók tevékenységére, így id. és ifj. Biberauer Richár- déra, Zombory Ágnesére, Csűrös Istvánéra, Vargha Gyulánééra, Ravasz Lászlónééra. A tanulmány második része a Filadelfia diakonisszák Bethesda kórházon kívüli tevékenységével foglalkozik. Ez a munka rendkívül sokrétű, áldozatokat igénylő és nagy odaadással végzett volt. Csupán csak címszavakban sorolhatjuk fel kulturális munkájukat, a vasárnapi iskolákban, a kollégiumokban, a gyülekezetekben és az üldözöttek mentésében végzett tevékenységüket. Flozzájuk kapcsolódik a Pestújhelyi Iskola és Gyermekotthon, a Bethesdai Csecsemő-és Gyermekotthon, továbbá nagyszámú vidéki árvaház működtetése. A szeretet missziói parancsát töltötték be mindenütt, ahova állíttattak. Az államosítás nem kerülte el a Bethesdát sem, hiába tettek Acta Papensia VIII (2008) 3-4. 247
