Acta Papensia 2008 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 8. évfolyam (Pápa, 2008)
2008 / 3-4. szám - Műhely - S. Lackovits Emőke: A budapesti reformátusság története (Rendhagyó könyvismertetés)
Műhely inek missziói küldetéstudata, evangéliumközpontúsága, a kiválasztottságukban való bizonyosságuk és szociális érzékenységük nagy hatással volt a magyar, ezen belül a budapesti református egyházra, valamint a református- ságra egyaránt. A XIX. század közepére visszanyúló kapcsolatokkal, továbbá annak hangsúlyozásával foglalkozik a szerző, hogy mindezek mit jelentettek és hogyan jelentkeztek a Budapestre irányuló zsidó misszióban. A budapesti reformátusság történetének ez a döntően német orientációjú szála rendkívül gazdag, összetett, szerteágazó, nagyszámú szép eredménnyel, komoly érdemeket szerezve az erkölcsi élet, a hitélet, a társadalmi összefogás, áldozat- készség, karitatív tevékenység terén (iparoslegények szervezése, árvaegyesület és árvaház, iskolaügy, bibliatársulat, kórházmisszió), sajnálatos azonban, hogy a misszió nem volt mentes a belső ellentétektől. A szerző rávilágít arra az ellentmondásos helyzetre, amely a nyelvkérdés területén alakult ki, rámutatva az 1880-as évektől bekövetkező változásra, a misszió és a budapesti református elit kapcsolatára. Foglalkozik azokkal a lelkészekkel, akik közül többet már az I. kötetben megismertünk, s akiket bibliás kereszténység jellemzett, így megtalálták a kapcsolatot a misszióval. A Skót Misszió tevékenységében különös hangsúlyt kapott az iskolakérdés, a jó képzés fontossága, továbbá a keresztény felelősség tettekben való megnyilvánulása. Utóbbi az üldözött zsidók mentésében bátor helytállást, hathatós segítséget jelentett (Jó Pásztor Bizottság). Ezeket a legfontosabb jellemzőket érzékletesen emeli ki a tanulmány. Szükséges még megjegyeznünk, hogy 1947-ben a misszió skót képviselőjét jutalmul kitiltották az országból, majd 1948-ban iskolájukat is megszűntette a hatalom, a zsidó misszióból pedig keresztyén-zsidó párbeszéd lett. A skót misszionáriusok 1990-ben kezdték meg ismételt működésüket. A következő alfejezetben Géra Eleonóra Erzsébet az Országos Protestáns Ar- vaegylet és Árvaház alapítását, történetét, működést mutatja be nagyívű tanulmányában, kiemelve az Árvaegylet 1874-1914 közötti fénykorát, az árvanevelés rendkívül nehéz, nagy szeretetet és empátiát igénylő pedagógiáját, az Árvaház működésének kiépülését, tevékenységének kiteljesedését, az Árvaegylet támogatóit, orvosait. Nem hallgat azokról a válságokról, megroppanásokról, amelyek ezt az intézményt sem kerülték el 1914-1925, majd 1936-1940 között. Foglalkozik a talpra állás, a jó hímév visszaszerzésének erőfeszítéseivel. Emléket állít az Árvaház legendás igazgatóinak, a valódi „árvaatyáknak", így az első igazgatónak, Brocskó Lajosnak, Nikelszky Zoltánnak, Vargha Sándornak, akik nevelési elveikkel, példamutató életükkel, az árvaügy önzetlen képviseletével döntően hozzájárultak a rájuk bízottak szellemi-lelki gyarapodásához és az életben való helytállásához. A háborúban elszenvedett viszon246 Acta Papensia VIII (2008) 3-4.
